Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1991 elhangzott, a Btk. jelenlegi, hatályos szövegében egy változtatást irányoz elő, nevezetesen, a gyűlöletre uszítás fogalmát a gyűlöletre izgatás – ha szabad mondanom – puhább, tágabb fogalmával kívánja felváltani. Szerintem a felszólalók helyesen mutattak rá, hogy ez egy lényeges változtatást jelentene a törvény szövegében, és akkor óh atatlanul valóban szembe kellene néznünk azzal a kérdéssel, hogy mi a gyűlöletbeszéd. Azt gondolom, vannak olyan megnyilvánulások, amelyek értelmezése nem probléma, a rasszizmus vitathatatlanul ebbe belefér. De ne ragadjunk le csak egyik lehetséges jelensé génél, hiszen a gyűlöletbeszédnek, a gyűlöletkeltésnek, az uszításnak különféle tere lehetséges, nagyon sajnálatosan, amivel találkoznunk is lehet. Azt gondolom, ha egy ilyen jelenséggel, az alantas indulatok felkorbácsolásával szembe akarunk szállni, akko r mindenféle formájával szembe kell szállnunk, és fel kell lépnünk ellene. Föl lehet vetni a kérdést, hogy lehete alantas indulatokat felkorbácsolni hazudozásokkal, rágalmazással, valótlan, diffamáló állításokkal. Lehete alantas érzéseket felkorbácsolni alaptalan büntető feljelentésekkel vagy megalapozatlan büntetőeljárások lefolytatásának követelésével? Azt gondolom, hogy lehet, de el tudom képzelni, hogy erről másnak más a véleménye. Mindenesetre, ilyen formában értelmezni kellene e fogalom tényleges ta rtalmát, különösen akkor, ha a jogi kategóriát meg akarjuk változtatni, a jogi terminus technicust ilyen kiterjesztő értelművé akarjuk tenni. Vannak itt a gyűlöletbeszéd értelmezése kapcsán más problémák is. Valóban, bizonyos kifejezési formák hogyan ragad hatók meg jogilag? E vita előéletét tanulmányozva, a törvényjavaslat benyújtása előtti, de már a tervezettel kapcsolatos egyeztetésekkor megjelenő vitaszakaszokat nézve, nagyon sok baloldali vagy több baloldali értékelkötelezettségű sajtótermékben olvastam erről, ahol fölvetették ezeket a problémákat, ezeket a kérdéseket, amelyeket én itt most felvetek. Akár egy ironikus megjegyzéssel, egymáshoz fűzötten, semleges szavakkal is lehet ölni képletesen, egy arckifejezéssel is lehet képletesen ölni. Hogyan fogju k akkor értelmezni ezeket a dolgokat? Mert hiszen ilyenek ne forduljanak elő semmilyen formában, ezt szeretném világossá tenni; gondolom, ebben egyetértünk. Hogyha ilyenek mégis előfordulnak, hogyan értelmezhetők ezek a büntetőjog eszközeivel? Engedjék meg , hogy talán a vita szenvedélyességét eleve megelőzendő antik példákat is mondjak. Bizonyára emlékeznek tanulmányaikból Cicerónak Catilina elleni beszédére. (Mécs Imre: Quousque tandem abutere Catilina, patientia nostra!) Úgy van, Mécs képviselő úr latinul is mondja, és örömmel hallom, mert nekem ez volt az érettségi tételem, szabadon választott tárgyam a latin volt. Az, amit képviselő úr latinul idézett, magyarul így szól: meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Catilina? - és utána úgy nekimegy szenátortár sának, hogy menekülnie kell Rómából. Vagy Antonius, aki azzal kezdi Julius Caesar holtteste fölött a temetői beszédet: “Nem dicsérni jöttem Caesart, hanem temetni.” - és teljesen megváltoztatja a hangulatot, feltüzeli az ottani hallgatókat Caesar merénylői vel szemben. Ezek az irodalmi példák is mutatják, hogy olyan dimenzióban vagyunk, amit büntetőjogilag valóban nehéz megragadni. Különösen nehéz akkor, ha ki akarjuk tágítani a büntetőjogi fogalmak körét, mint ahogy ez a törvényjavaslat is teszi. Itt van eg y másik alkotmányjogi probléma is, hogy van az Alkotmánybíróságnak egy nagyon határozott állásfoglalása, amiről itt több hozzászóló is beszélt. Többen idézték az Alkotmánybíróság határozatait, amelyekben az Alkotmánybíróság nagyon keményen favorizálja a vé leménynyilvánítás szabadságát. Megvallom őszintén, ebben eltérő élményeket hordozok, mint Fodor képviselő úr. Amikor 1991 tájékán találkoztam azzal az alkotmánybírósági ítélettel, amely a véleménynyilvánítás szabadságát összemérve az ilyen jelenségek üldöz endőségével, ennyire tágra nyitotta a véleménynyilvánítás szabadságának kapuit, bennem voltak fenntartások, és talán a mai napig is vannak, mert én is elfogadom azt, hogy az olyan vélemény, amely az emberek meghatározott csoportjában félelmet, kétségbeesés t kelt, annak érvényesülésével kapcsolatosan talán meg lehetne fogalmazni fenntartásokat, talán meg lehetne húzni korlátokat.
