Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1935 tartsuk a pénzt. Értem én ennek a logikáját, és nagyon jól lehet érvelni az irodalomból, a tapasztalatokból empirikus érveket, tapasztalatokat lehet idézni, hogy valóban azt a pénzt, azokat a forrásokat , amiket erre, a szakképzésre költünk, célozzuk meg, és oda kerüljenek, ahova kell, és mérjük meg, hogy ott milyen hatással működnek azok a hozzájárulások. Ugyanakkor, tisztelt Ház, szeretném, ha arra is emlékeznénk, hogy abban az összetett gazdaságban, te chnológiában és világban, amiben mi élünk és a következő generációk élnek, igen nagy az áthatás és átfolyás egyik területről a másikra. Az, ha valaki egy jó szerszámkészítő, és tudja - mit kell tudni hozzá? - jól a mértant - hogy valamit a tudomány világáb ól említsek , és jó, ha jól tud olvasni, és milyen jó, ha idegen nyelven is el tud olvasni egy szakfolyóiratot vagy azt a munkatervet, amit az asztalára tesznek... - tehát igen jelentős az áthatás egyik tudásterületről a másikra. Ebből következik az, hogy megcélozni és azt mondani, hogy belőlem pedig igen jó vasmunkás lesz, és egész életemben erre számítok, és az acélipar is számíthat rám, mert én ebben megbízható vagyok, mert az apám is ezt csinálta… Ugye, tisztelt képviselőtársaim, nem mondok újat azzal, ha figyelmeztetem magunkat, hogy bizony ez a szemlélet elavult. Mert hiszen ha már acéliparról és szakképzésről beszélünk, tudjuk azt, hogy manapság körülbelül annyi acélt termel a világ, mint ezelőtt 80 esztendővel, és az abban az iparágban foglalkoztato tt munkások száma egynegyede vagy egyötöde annak, ami korábban volt. A technológia és mi minden fejlődése nyomán más a termelőeszközök együttléte, ami teljesítményt produkál. Miért is lehetséges ez? Azért, mert az a szakember - legyen az szakmunkás, techni kus, mérnök, tervező , aki abban az iparágban van, szélesebb horizontot lát, és ebből kifolyólag a hatásfoka jobb lesz. Ez az áthatás egyik területről a másikra, tehát az, hogy az, aki kémiát tanult, majd az elektronikában vagy a híradástechnikában is meg állja a helyét , vagy az agronómiában, vagy az élelmiszerfeldolgozásban , ennek a lehetősége minél inkább megvan, annál eredményesebb lesz a gazdaság. Nézzünk csak körül a világban, akár a mi magyar világunkban is! Nem szeretnék ujjal mutogatni olyan ré giókra, amelyek más régiók mögött vannak, de mégis jó, ha észrevesszük, hogy van bizonyos korreláció, társulás, adatok társulása a tekintetben, hogy az emberek kevésbé ismerik a mértant, kevésbé beszélnek idegen nyelvet ott, ahol alacsonyabb az egy főre ju tó jövedelem. Kifejezhetjük akár GDPben is egyik megyében vagy a másikban. Nem meglepő az ma már sem itt, az Országgyűlésben, sem másutt, ha azt mondjuk, kijelentjük, és emlékeztetjük magunkat ismét és ismét, hogy a tudás az átfolyó, átható a legkülönböző bb területekről a legkülönbözőbb területekre, és minél inkább létezik a tudás, annál gyorsabb, annál rövidebb idő alatt megtörténhet a gazdasági élet átalakulása, átállása, alkalmazkodása annak nyomán, hogy a természeti tényezők változnak vagy a társulási, a mi esetünkben az európai integrációs folyamat. Ehhez igen lényeges - és külön aláhúznám, és még egyszer aláhúznám - az idegen nyelvek tudása, illetve nem tudása. Tisztelt Ház! Lehet, hogy el vagyok maradva a statisztikai olvasmányaimmal, bár életemben s tatisztikusnak is neveztem magam, és ezzel a témával sokat foglalkoztam, különösen a gazdaságpolitikában és a demográfiában, de megdöbbenve olvastam a napokban, hogy Magyarországon - tetszik hallani? - kevesebben beszélünk idegen nyelvet, mint majdnem bárh ol Európában. Minden európai országban a népesség nagyobb százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet mint mi, magyarok. (11.20) Ezt én nem így tudtam, vagy tudatlan voltam. Most, hogy rájöttem, tessék rám nézni, megdöbbenve mondom ezt, és megosztom tisztel t képviselőtársaimmal, és remélem, hogy többen is megdöbbenünk, és azt mondjuk, hogy ez nem jól van. Amikor szakképzési hozzájárulásról beszélünk, és törvényt alkotunk, akkor egyegy ilyen kulcselemnek vagy egyegy ilyen jelentős hajtószíjnak a megismerése igen fontos volna.
