Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1929 Elnök Úr! Államtitkár úr! Képviselőtársaim! A dolog lényege igazából a Püski úr által elmondottakban visszaigazolható vagy m egfogható. Azt hiszem, hogy - még egyszer hangsúlyosan - az iskolákat nem elmarasztalás illeti az elmúlt tíz évben vállalt szerepvállalásukért, hanem dicséret. Ha viszont a gazdaság működik, mozdul, és a gazdaság igényei megmutatkoznak egyrészt a kibocsátá s tekintetében, másrészt a szakmai képzés felvevő képessége vonatkozásában, akkor nagy valószínűséggel a célszerűség abba az irányba mutat, hogy a gazdaság szerepvállalóinak teret és helyt adjunk, e tekintetben nem kizárva azokat a jól működő és jól funkci onáló iskolákat, amelyek a gyakorlati képzésekben mértékadó és pozitív szerepet vállaltak fel ezen időszakig. Tehát a kettő egymásmellettisége az, ami megítélésem szerint leginkább előreviszi a folyamatok alakulását. Ami a kifogásokat illeti, nem kívánok m indenre reflektálni, csak azt szeretném megerősíteni, hogy látható módon nem szétválik, hanem összezár a felnőttképzési törvény vonatkozásában a dolog. Ha már mást nem, csak egy példát mondok: a szabad források, tehát amikor a kötelező vagy a megválaszthat ó formában történő pénzek felhasználása után maradványok vannak, befizetési kötelezettségek vannak, akkor gyakorlatilag a befizetés utáni szabad forrásrész 60 százaléka egyrészt helyben marad, másrészt pedig a 33 százaléka, az egyharmada gyakorlatilag a fe lnőttképzés irányába tolódik át. Tehát van egy szerves együttélés a szakképzés, a szakmunkásképzés és a felnőttképzés viszonyrendszerében, és ez nem is lehet másképp, hiszen a képzés nem választható durván szét ilyen értelemben, hiszen a 14 éves korban elk ezdett képzésnek nem 1718 éves korban van vége vélhetően, hanem hosszú távon, egy életet kísér át. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Megadom a szót írásban előre jelzett hozzászólónak… illetve elnézést, kétperces hozzászólásra Sági József képvis elő úr jelentkezett. Megadom a szót. SÁGI JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr Nándornak szeretnék két dolgot mondani a mostani hozzászólására. Az egyik az, hogy az iskolák szerepét valóban nem lehet eléggé túlértékelni, csoda, hogy megmaradtak sokan, és átörökítették a következő évezredre azt a tudást, amit nagy megszorítások árán tudtak csak elérni. De ami most várható a következő évben a szakképző intézményekre, az a legrosszabb álmaikat is alulmúlja, azt kell mondanom. Ezek után kellene elgon dolkodni azon, hogy hová csoportosítjuk át a pénzeket. A másik megjegyzésem pedig az lenne, hogy jó, hogy ezt a törvényt most már sokadszorra módosítjuk egy év alatt is, de érdemes lenne elgondolkodni, hogy a szakképzési törvényt nem kellenee végre egysze r alaposan átnézni és koncepcionálisan módosítani, mert ez is alapja lenne a munkaerőpiaci képzésnek igazából, hogy az vajon mennyire jelenti a korszerű képzés alapját. Szerintem ideje lenne azzal kezdeni egyszer, és utána módosítani a sok kis szaktörvény t ehhez képest. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Szájer József) : Két percre megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előbbi megszólalás kapcsán csak annyit szeretnék mondani, hogy a szakképzési hozzájárulás tekintetében felhasználható pénzeket nem mozgatja senki. Ezek a pénzek indíttatások alapján mozdulnak meg. A munkaadók eldönthetik, hogy a befizetési kötelezettségeiknek hogyan tesznek eleget, akár akképpen, hogy a saját berkein be lül
