Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József):
1930 foglalkoztatottak, akár akképpen, hogy az intézmények, iskolák keretei között tanulmányukat folytatók számára adjáke át a forrásokat, vagy éppen tárgyiasult formában eszközöket adnak át. (10.50) Ami jó ebben, hogy most már a kö nyv szerinti értéken lehet átadni ezeket az eszközöket. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy a pályát nem kívülről rajzolják. A pálya meg van rajzolva, és a befizetési kötelezettségekkel bírók pályán belüli szabadságfoka gyakorlatilag adott. Saját maguk dönthetnek a pénzek mozgatásának irányáról. Ez az egyik dolog. A másik dolog, ami, még egyszer hangsúlyozom, a szakképzés tekintetében elengedhetetlenül fontos, az, hogy piackonform legyen. A piackonformitás nem azt jelenti számomra, hogy azt csak a gazdas ág szerepvállalói tudják végigvinni, az jelentheti azt is, hogy intézményi, iskolai keretek között is meg tud ez valósulni, természetesen akkor, ha a jelen vagy a jövő piaci igényeit számba veszik, arra alapulva folytatják a képzés mikéntjét. A harmadik: a szakképző intézmények bevételeit illetően sokágú a dolog, önkormányzati fenntartói pénzforrások is vannak - egyébként inflációsrátaértéket meghaladó mértékben kerülnek finanszírozásra emlékképeim szerint az önkormányzatok a jövő esztendőben , de akár a szakképzési hozzájárulást érintő pénzek utolérése tekintetében, vagy éppen a Munkaerőpiaci Alap keretei között lévő, pályázható pénzforrások tekintetében, és még sok minden tekintetben ilyeténképpen nem egy szálon, hanem sok szálon függő a dolog. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (dr. Szájer József) : Két percben megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakoznék ahhoz a gondolatmenethez, amelyet az előbbiekben néhány képviselőtársam már felvetett. Nevezetesen, hogy a szakképzési törvény önmagában lehet jó gondolatokat hordozó, de rakhatjuk ide, oda, amoda a különböző koncepciókat, az egész meg fog billenni akkor, ha nem illeszkedik bele a képzés korábbi részébe. Magyarán, ha a lába b izonytalanul áll, akkor meg fog bicsaklani. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy a legtöbb visszajelzés, amiről nekem is tudomásom van a gazdasági élet szereplői részéről, arról szól, hogy a munkába állóknál, tehát a szakképző intézményekből kikerült, munkáb a álló fiataloknál az egyik legnagyobb probléma önmagában a munkamorál, a munkafegyelem kérdése. Egész egyszerűen a legtöbb esetben igen gyors fluktuációról beszélnek. Azt gondolom, hogy ha a közoktatási rendszerünk olyan irányú módosításának irányába megy el a kormány, amit egyébként sajnos már megtett, nevezetesen, hogy már az iskolába való bekerüléskor is azt tudatosítják a gyerekekben, hogy az első években teljesen mindegy, mit csinálnak, úgy sincs következménye, az elvégzett teljesítmény és az értékelé s nem kapcsolódik össze, akkor ez sajnos hosszú távon a gondolkodásmódot, a mentalitást befolyásolja. Akárhogy módosítjuk majd a szakképzési törvényt, akármilyen forrásokat rendelünk hozzá, ha ez a fajta mentalitás nem változik meg, akkor egész egyszerűen nem fogunk tudni mit kezdeni az egész dologgal. Nem beszélve akkor még arról sem, hogy a legnagyobb versenyhátrányunk sok esetben ott kezdődik, hogy nincs megfelelő nyelvi felkészültség. Márpedig mindenki tudja, hogy a nyelv kérdésében a legtöbb gyerek nem valamiféle játékként vagy szórakozásként áll hozzá. Ezt meg kell tanulni, a nyelv ilyen műfaj. Ha nincs hozzákapcsolva számonkérés, egy viszonylag precíz normarendszer, akkor az egésszel nem fogunk menni semmire. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalo n.) ELNÖK (dr. Szájer József) : A kétpercesek elfogytak. Borkó Károly képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz.
