Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz):
1923 partner igényéről beszélek. Nem feltétel nélküli kiszolgálásról, hanem a partnerek jogos igényeiről van szó. Tehát amikor gazdálkodó szervezet és iskola kapcsolatáról, partnerkapcsolatról beszélek, akkor kimondhatjuk, hogy a szakképzési alap kép ződő forrása egyben értékmérője is az iskolának, az ott folyó munkának, hiszen megtapasztalhatjuk azokkal, akik szakképző iskolában dolgoznak, azt a kifejezést szoktuk használni, hogy szakmán belül tartsuk a pénzt. Tehát a képződő forrásokat, ha lehet, akk or ne engedjük ki a szakmán kívülre. Ez egy nagyon fontos rendező elv, hiszen a szakképző iskola egy bizonyos szakmában nem elsősorban a munkanélkülipiacra, hanem a munkaerőpiacra kíván képezni azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyek ezeket az embere ket használni fogják. Tehát jogos törekvés az a szlogen, hogy tartsuk a szakmán belül a pénzt. Ezen túlmenően nyilvánvalóan ezek a gazdálkodó szervezetek megfogalmazzák a maguk igényeit, természetesen megfelelő pedagógiai programok menté n dolgozik az intézmény, de vannak lehetőségei ezen gazdálkodói igények kielégítésére és a tananyagba való integrálására. Ez egy nagyon helyes törekvés, és ez a kétoldalú kapcsolat gyümölcsöző lehet mind az iskola, mind a gazdaság számára. Tanúi vagyunk an nak, hogy az egyes iskolák némely esetben a költségvetésüknek akár 10 százalékában vagy azt meghaladó összegben használják fel az ebből az alapból képződő forrásokat. Tehát a törvény e tekintetben nagyjelentőségű, hiszen nagy gondot okozna, ha ezt a forrás t nem kapnák az iskolák. Ez nagyon fontos forrás; sajnálatos, hogy nem minden esetben tudják ezt fejlesztési támogatásként felhasználni, hanem kénytelenek a működésben keletkező lyukak betömésére használni, nem egy esetben, megkockáztatom azt a kijelentést , hogy a fenntartó kényszerítő hatására, amikor előírják a bevételelőirányzatot, hogy mennyit kell teljesíteni az intézménynek, és ezt csak a szakképzési alap forrásaiból tudják teljesíteni. E tekintetben üdvözölni tudom azt a módosítást, amely az ellenőr ző szervnek, tehát az Oktatási Minisztériumnak új, kiterjedtebb jogosítványokat ad, amelynek következtében lehetősége van a minisztériumnak ellenőrzésre, hogy ezek az alapok valóban a törvényben meghatározott módon kerüljenek az iskolában felhasználásra. ( 10.20) Ez nagyon komoly támogatás lenne az iskoláknak, mert ezáltal a fenntartók nem minden esetben kényszeríthetnék az iskolákat egy kötöttebb felhasználásra. Üdvözölni tudom a befizetési határidőt, amely kiterjeszti az összes gazdálkodó szervezetre a fél éves előlegfizetési kötelezettséget. Lehet, hogy azoknak, akik nem oktatási intézményben dolgoznak, elkerülte a figyelmét az a tény, hogy ha bizonyos gazdálkodó szervezetek iskolának akarják adni a pénzt, akkor azt a tárgyév végéig kellett teljesíteniük. N em egy veszteséges cég azért nem tudta az iskolának juttatni a szakképzési alaprészét, mert egyszerűen nem volt pengőforintja, amivel ki tudta volna elégíteni, és ezáltal az intézmény elvesztette ezt a támogatást. De ezáltal, hogy a határidős fizetés fél é vre előrejött legalább előleg tekintetében, azt gondolom, az iskolák némiképp előnyösebb helyzetbe kerültek, és ez segítheti ezen alaprész iskolákhoz jutását. Mert változatlanul tartom, hogy rendkívül fontos, hogy a képződő alaprész minél nagyobb összegben kerüljön az iskolákhoz, ezen belül elsősorban a valóban szakképzést végző iskolákhoz és szervezetekhez. A decentralizált 60 százalékos rész e tekintetben jó törekvés, tehát fix százalékban határozza meg azt, hogy mennyi összeget kell a központtól szerteág azóan a vidéken is felhasználni. Ez azért jó törekvés, mert nemegyszer találkoztunk olyan megjegyezésekkel gazdálkodó szervezetek részéről, hogy inkább nektek adjuk, mint a központi alapba, aminek a folyamata követhetetlen, és ezáltal bizton tudjuk, hogy h ogyan történik a felhasználása. Ez a 60 százalékos szám egy újabb eleme, amely lehetővé teszi, hogy visszakerüljenek azok a pénzek, amelyek erre a célra kerültek felhalmozásra; és ami emellett még nagyon lényeges eleme, az az, hogy egy területi kiegyenlítő szerep is bevihető a rendszerbe, ez már viszont a konkrét végrehajtások szakaszában valósítható meg igazán hatékonyan.
