Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - A fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz):
1365 Kétségtelenül igaz, mint ahogy a javaslatban is szerepel: “Az áfakulcsátsorolás és a támogatáscsökkentés együttesen az érintett lakossági körben alapvetően átrendezheti a fogyasztási szokásokat, továbbá, ennek következtében a szolgált atóknak az üzletpolitikájuk stratégiai tervei újragondolásának igényét veti fel.” Ehhez a következő megjegyzéseket tehetjük. A tömegközlekedés társadalompolitikailag igen érzékeny szolgáltatás, ahol a színvonal romlásával járó kismértékű működé si zavarok is jelentős negatív hatással bírnak a lakosság közérzetére. A tömegközlekedés árszínvonalának ügye nem elsősorban a szolgáltatók ügye. A szolgáltatók gazdasági társaságok, gazdasági feladatokkal. A felelősség állami és önkormányzati. Az ellátási feladat a hatóságé. A szolgáltatók igen nagy hányada személyszállításra alapított állami vagy önkormányzati tulajdonú társaság. Ha a működésük ellehetetlenül, a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozások alapján fokozottabban kényszerülnek vagyonuk, i lletve az állami, önkormányzati vagyon felélésére A törvényjavaslatban bemutatott módosítás realizálásának következményeként az állami többségi tulajdonú közlekedési társaságoknál az állami vagyon ésszerű hasznosításának kérdése, a vagyongazdálkodás átgond olása válik szükségessé a tulajdonos részéről. Az utazási kedvezményekhez kapcsolódó árkiegészítések átrendezése nem átgondolt és elfogadott közlekedéspolitika részeként, annak irányába hatóan került kidolgozásra. Elsősorban annak sarokpontjait lenne célsz erű meghatározni, ahhoz rendelni a kedvezményes díjszabáspolitikát, majd ennek ismeretében és összhangban más nemzetgazdasági struktúrákkal, a finanszírozás kérdéseiről dönteni. Úgy tűnik, hogy a teljes finanszírozási rendszer átalakítása nélkül tervezett beavatkozásról hatásvizsgálat nem készült. Az intézkedés konzekvenciáit senki sem mérte fel és nem mérlegelte, beleértve a politikai következményeket is. Az EUs szabályozással való összhang megteremtése érdekében először az állam és a szolgáltatók, valam int az önkormányzatok és a szolgáltatók közötti megbízói kapcsolat – közszolgáltatás, közszolgáltatási szerződés, közszolgáltatási kötelezettség – teljes körű, valamint az önkormányzatok finanszírozási szerepének törvényi szabályozását kellene elvégezni, é s ezt követően a közlekedési támogatások és az árkiegészítés szintén EUs szabályokkal és irányelvekkel összhangban álló rendezését. Helytelen, hogy az utazási kedvezményekhez kapcsolódó fogyasztói árkiegészítés változtatása nem a kedvezmények változásával együtt kerül kidolgozásra és bemutatásra. Véleményem szerint a szoros összefüggés és kölcsönhatás miatt a kettő együttesen tárgyalandó, a takarékossági szempontok érvényesítése szempontjából pedig elsődleges lenne a kedvezményrendszer áttekintése, a vissz aélési lehetőségek kiszűrése, a változtatási lehetőségek és hatásaik számbavétele és ezzel együtt az árkiegészítésekről szóló javaslat kidolgozása. A fix összegű árkiegészítés gyengíti annak árkiegészítő szerepét, az árak teljes körű önkormányzati hatáskör be adása esetén már ez tetten sem érhető. Ezért termelési támogatási funkciót fog betölteni. Továbbra is elengedhetetlennek tartom az árkiegészítés és a termelési támogatás éles megkülönböztetését eltérő szerepük miatt. Nem mutatja be a törvényjavaslat tel jeskörűen a kapcsolódó intézkedéseket és hatásokat. Nem tartalmaz említést arról, hogy a helyi tömegközlekedés gazdaságosságának javítására leszneke más intézkedések. Teljes mértékben hiányzik az intézkedések önkormányzati magatartásra, ellátási kötelezet tség alakulására, a forgalom mennyiségére, minőségére, a szolgáltatók helyzetére való hatásának bemutatása. (23.50) Megítélésem szerint a többféle hatás eredőjeként, ideértve az áfakulcs módosítását is, az önkormányzatok az előzőekben már említett drasztik us, lakosságot érintő árintézkedésre kényszerülnek. Ennek kikerülésére nem rendelkeznek olyan új forrásokkal, amelyek a szolgáltatás támogatására vagy annak növelésére fordíthatók. Így a helyi tömegközlekedés vesztesége, fejlesztési
