Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
1358 Ne számoljanak utána, kimondani is sok: 6 százalékos emelés. Mindez egy 6 százalékos tervezett infláció mellett igazán gáláns ajánlat a legszegényebbeknek, akik munkából szeretnének megélni Magyarországon. Tehát 53 ezer forintos havi fizetéssel s zámolva egy minimálbért kereső nettó bére havi 596 forinttal lesz kevesebb, mint amennyit ugyanekkora fizetés és a 2003as adótörvény mellett keresett volna. Mindennek az oka: egyrészt az egészségbiztosítási járulék növekszik 1 százalékkal, másrészt megjel enik az adó. Tehát a minimálbér, amelynek adómentességét ígérték, adózni fog. Bár sose lehet tudni, hogy milyen módosítást fogunk majd látni. A száz nap, száz százalék helyett azt kell hogy lássuk, hogy a napok számának növekedésével fordított arányban csö kken a megvalósított ígéretek száma. Nézzük meg, mi a helyzet az átlagkeresetűeknél: a PM szerint 8 százalékos keresetnövekedés és 6 százalékos infláció melletti átlagbér esetén a reálkereset emelkedése - figyelem - 0,1 százalék. Megismétlem: 0,1 százalék! Azaz 0,1 százalék hivatott arra, hogy fenntartsa a kormányváltással megalapozott jólétet, és kompenzálja az összes többi áremelést. Vakon arra teszek, hogy nem fog sikerülni. A Pénzügyminisztérium által kiadott tájékoztató számításai szerint az ambiciózus , 0,1 százalékos növekedésnek éppen az ellenkezője igaz, mert azt kell látnunk, hogy az egy gyermeket nevelő, átlagfizetésből élőknek pontosan 0,1 százalékkal csökken a reálkeresete a számítások szerint 2003hoz képest, de ők még mindig jobban járnak, mint a két gyermeket nevelők, akiknek 0,4 százalékkal, illetve a háromgyermekesek, akiknek 1,3 százalékkal csökken majd a reálkeresetük. Vagyis az adókulcsok csökkenése nem eredményez olyan keresetnövekedést, amely kompenzálná a jövő évi inflációt, és akkor mé g az adóterhek egyéb növekedéséről és illetékterhek növekedéséről nem beszéltem. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy egy átlagkeresetű átlagcsalád reálkeresete 2004ben romlik, még a Pénzügyminisztérium számításai szerint is. És szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra is, hogy most csak és kizárólag a kedvező, a csökkentett kulcsú személyi jövedelemadó és várható infláció hatásáról beszéltünk, nincs arról szó, amit majd a forgalmi adó, a jövedéki adó növekedése és számos személyi jövedelemadók edvezmény csökkentése jelent majd a családoknak. A beígért adócsökkentés nem más, mint az állandó választási kampányban élő kormány átlátszó választási ígérete. Tisztelt Ház! Az előbb talán kissé elragadott a hév, valójában a kép sokkal árnyaltabb. Az új a dótervezetnek nemcsak vesztesei vannak, de például 10 millió forint évi jövedelem esetén már határozottan érvényesülnek az új adókulcsok jótékony hatásai, hiszen ebben a jövedelemkategóriában 2,5 százalékos reáljövedelemnövekedéssel lehet számolni. Ugyan ehhez azért nem árt havi 800 ezer forintot keresni is, ami néhány köztisztviselőnek megadatott ettől az évtől kezdődően. A jövedelemadókulcsok csökkenése mellett a jövedelmet terhelő egészségbiztosítási járulék 3 százalékról 4 százalékra nő, és megszűnik a korábbi 25 százalékos nyugdíjjárulékfizetési kedvezmény. Az adókedvezményt illetően a leghibásabb és a legvitatottabb önök által is, bár másmás szemléletből, a lakáscélú hitel törlesztőrészletéhez kapcsolódó adókedvezmény csökkenését célzó javaslat. Én ennek a részleteibe nem mennék bele, egy biztos, nem ezt ígérték, ezt egyetlenegy adókedvezményt igénybe vevő nem így gondolja, hiszen ők mind hosszú távon azt gondolták, hogy kiszámítható helyzet alakul ki a lakásszektorban, bízva egyébként a kormányzat ígéreteiben, a kormány programjában. És ez a legfontosabb: egy újabb bizalmi válságot teremt a mindenkori kormányzati hatalom, a törvényhozás és a lakosság tekintetében, ami hosszú távon kedvezőtlenül hathat a kormányzat makrogazdasági vagy fiskális céljai érvényesülésének a hiányában, hiszen a mai magyar gazdaságban is meghatározó, hogy bizalmat kape egy gazdaságpolitika vagy nem. Újabb bizalomvesztés fog kibontakozni. Ami előttünk fekszik, az egy önmagában baloldalinak és liberálisnak nevezhető kormány j ól beharangozott adócsökkentése, legalábbis kommunikációban. Azt, hogy az adócsökkentés
