Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
1351 életviszonyait. Nyul István képviselő úr segítségét nem tudom kérni, aki szintén a mohácsi aprófalvas térség képviselője, ezért Jauernik képviselő urat kérem majd, akinek általában füle szokott lenni azokban a kérdésekben a halláshoz, amik a kistelepüléseket érintik. Bár most nem figyel ide, de majd tolmácsolja Nyul István képviselő úrnak is az általam felvetetteket, hogy segítséget adjon nekem a törvények megváltoztatásához. (22.30) Szóval ha azt akarjuk megviz sgálni, hogy hogyan érinti a kicsi településeket ez az adótörvénycsomag, akkor azt kell megnéznünk, hogy vajon önök milyen célt tűztek ki az adótörvényekkel, tehát milyen célokat akarnak elérni. Ez nyilvánvalóan településsemleges, a kicsi településeket is érintik ezek a célok. Én kettőt emelek ki: adóterheket akarnak csökkenteni a szavak szintjén, és igazságosabb közteherviselést ígérnek a falvak népének is. Ahhoz, hogy a vizsgálódásunkon végigmehessünk, még azt is meg kell tennünk, hogy jellemeznünk kell a falvakban élő emberek helyzetét, mi az, ami a falvak társadalmára jellemző. Nem fognak önök vitázni velem abban, ha azt mondom, hogy a falvakban több az inaktív ember, azaz munkát valamilyen oknál fogva nem végző ember - elsősorban az idősekre gondolok, a falvakban jóval nagyobb a nyugdíjasok aránya, akik élethelyzetüknél fogva már munkát nem végeznek, személyi jövedelemadóval nem rendelkeznek , és sajnos nagyon sokan vannak a falvakban olyanok, akik szeretnének dolgozni, de nem jutnak munkahelyekhez. Azt is elmondhatjuk, és gondolom, ebben sincs vita köztünk, hogy a falvakban kisebbek a jövedelmek, mint a nagyobb településeken, nem is beszélve a fővárosról. A falvakra a mezőgazdasági jellegű tevékenység domináns jellege jellemző. Ebből a tevékenységből cs ak nagyon szerény jövedelmet lehet produkálni; ebben az aszályos esztendőben, amivel idén áldott meg minket a sors, talán semmifajta jövedelmet nem lehet realizálni. Már szóltam arról, hogy az idős emberek aránya nagyobb a kicsi településeken, mint a nagyo bb, dinamikusabb településeken, ezért sűrűbben szól a harang ezeken a településeken, ami nem a születések gyakoriságát jelzi, hanem elsősorban a temetésekre szólít minket. Az is jellemző egyre inkább a falvakra, hogy ahhoz, hogy bizonyos szolgáltatásokat i génybe vegyen a falvak népe, városokba kell utaznia. Többek között már egy tisztességes postai szolgáltatásért is városokba kell utaznia a falvak népének. Ezek után nézzük meg, hogy a beterjesztett törvénycsomag hogyan teljesíti ezek után az igazságos közt eherviselés igényét, és a másikat, az adóterhek csökkentésének szándékát. Ehhez először a személyi jövedelemadó törvényre kell rápillantanunk. Önmagában már azt is elmondhatjuk, hogy akkor, amikor önök az áfaterhek növelésére helyezték a hangsúlyt, szemben korábbi elképzeléseikkel, amikor még talán az áfaterhek csökkentésében gondolkodott a szocialista kormányzat, ezzel már eleve a falvak társadalmát abba a helyzetbe hozták, hogy olyan terheket raknak a falvak népére, amit semmilyen szinten kivédeni nem tud nak - nyilvánvalóan a városi emberekkel együtt, ez egyszerre igaz mindkettőre , hiszen ha csak bármilyen szinten megnyilvánul a falusi ember, ahogy már megfogalmaztuk, fölkel, kinyitja a vízcsapot, és így tovább, az áfaterhek drasztikus növekedésével talá lja szemben magát. Ha igaz az az állításom, hogy kisebb a személyi jövedelemadó a falvakban, mint a nagyobb településeken, vagy ne adj' isten Budapesten, ha ebben nekem igazat adnak, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a beterjesztett adótörvények - és itt a Pénzügyminisztérium számításaira hivatkozom - kisebb reálértéknövekedést biztosítanak a PM szerint a kicsi jövedelmek esetében, és nagyobbat a nagy jövedelmek esetében. Egyébként ezt is vitatom, hogy vane egyáltalán reálértéknövekedés bérek esetében, de ha elfogadom ezt az állítást, akkor is tényszerűen kell megállapítanom, hogy ez kevésbé érinti a kicsi jövedelműeket. Elsősorban a millió fölötti jövedelműeket érinti; bankárok, miniszterek esetében már talán érzékelhető is lesz a jövedelemnövekedés, m ert ittott majdnem megközelíti az önök számítása szerint a 3 százalékot.
