Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (81. szám) - Bejelentés államtitkári tisztségből való felmentésről és kinevezésről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
398 itt demonstrálók, de ők már segítséget kértek a lakásmaffia áldozatai nevében a parlamenttől. Ez nagy különbség. (Tóth István: Menj ki, és nézd meg!) És e mlékszem arra is, hogy a parlament első napján egy vezető ellenzéki politikus azt mondta: a kormányoldal mindig érezni fogja tarkóján az ellenzék hűvös leheletét. Akkor sem tartottam ezt rossz hírnek, hiszen ezek szerint mindig a kormányoldal lesz elöl és az ellenzék utána, mögötte, de az igazi eredmény az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a lehelgetés helyett és egymás üldözése helyett olykor képesek voltunk egymással szemben ülve vitatkozni és olykor egyetérteni is. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezető Asszony! Kérem, hogy… LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : A parlament felsőbb osztályba léphet. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Idő!) Ahhoz, hogy ezt megtegyük, kívánok az országnak és önöknek is békés nyarat. Köszönöm figyel müket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Tisztelt Képviselőtársaim! Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes as szony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “Hová vezet a kormányzat útja?” címmel kért napirend előtti felszólalásra lehetőséget. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtárs aim! Bő egy éve a kormányprogram vitájában a Magyar Demokrata Fórum rendkívül visszafogott volt. Visszafogott azért, mert mindannyiunknak volt már egy vagy két kormányzati ciklusa ahhoz, hogy bebizonyítsa, hogy mit tud letenni a nemzet asztalára. Azonban e ltelt több mint egy év, és bizony ez a parlamenti évzáró alkalmat ad arra, hogy megvonjuk a mérleget. Mert az kiderült az elmúlt egy évből, hogy önök hogyan kormányoznak - az nem, hogy hová. Még kevésbé derült ki az, hogy bizony hogyan leszünk mi ilyen egy éves kormányzással a jövő nyertesei. Tisztelt Képviselőtársaim! A mérleg elkészítésekor tudjuk azt, hogy nincsenek jó kormányok, és nincsenek rossz kormányok. Azt vizsgáljuk, hogy egyegy kormányzati időszakban mennyi volt a jó, az előrevivő, a jövőt megal apozó kormányzati program, és ha így vizsgáljuk az elmúlt egy évet, akkor bizony azt kell mondanom, hogy nagyon féloldalas a mérleg, sőt, a mérleg felbillent. Ugyanis a mérleg serpenyőjében egyik oldalon néhány hangulatjavító intézkedés benne volt ugyan, a másik oldalon azonban nagyon komoly kritikák fogalmazódnak meg a korrupcióval, a sűrűsödő korrupciós ügyekkel, a magyar gazdasággal kapcsolatban. Elmondhatjuk, hogy leült a magyar gazdaság, elmondhatjuk, hogy a gazdaságpolitikában és a társadalompolitikáb an komoly jelek mutatkoznak mára, és bizony a nemzetpolitikában is néhány kínos ügy nehezíti az eddig konszenzusos nemzetpolitikánkat. Hiányzik a jövőkép, hiányzik a stratégia, és hiányzik egy távlatos gondolkodás, amely a nagy változások előtt álló nemzet nek jövőt ad, reményt ad. Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve elmondhatom erről a mérlegről, hogy a dolgok rosszul mennek. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány elemmel bővebben is szeretnék foglalkozni, ahol a fő bajok vannak. A fő bajok bizony a korrupció mentén is összefoglalhatók. Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az elmúlt egy évben a kormányzat, az egyszemélyes miniszteri felelősség szintjén vagy a miniszterhez kötődő, államtitkári szinten történt, az elgondolkodtató. Februárban a miniszterelnök úr azt mon dta, hogy föl kell állítani egy olyan csoportot, amelyik majd arra ügyel, hogyan lehet az állampolgároknak a közéletbe vetett bizalmát megőrizni. Nos, felállt egy
