Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (81. szám) - Bejelentés államtitkári tisztségből való felmentésről és kinevezésről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
399 köztársasági etikai tanács. De vajon igénylie a kormány és a kormányfő ennek az etikai tanác snak a munkáját? Figyelembe veszie, hogy egy idő után ne csak a koalíciós szerződés legyen a fokmérője egyegy személy megítélésének, hanem a valós jogi és az etikai helyzet? Tisztelt Képviselőtársaim! A korrupciós ügyek mellett néhány gondolat erejéig en gedjék meg nekem, hogy a nemzetpolitika rossz irányú folyamatairól is szóljak. Rég nem tapasztalt feszültségek nehezítik mára annak a konszenzusos nemzetiségi és nemzetpolitikának a kérdéseit, amelyben mára eljutottunk oda, hogy talán szavazni fogunk arról a törvényről, amelynek legégetőbb kérdése az, hogy önök nem merik vállalni az egységes nemzethez tartozásnak egy jogszabályban történő megfogalmazását, olyan háttérrel, amikor látjuk, az erdélyi egyházi méltóságok, a parlament általános vitájában lefolyta tott vitában ellenzék és kormánypárt egyetértett abban, hogy a kultúrájában, az anyanyelvében és a hagyományaiban egységes nemzet megfelelő megoldás lenne, önök pedig nem támogatják. Miért kell ezt a fajta konfrontációt vállalni, nem velünk, ellenzékiekkel , elsősorban nemzettársainkkal és a nemzettársainkat képviselő politikai, civil szervezetekkel és egyházi méltóságokkal szemben is? Semmi értelme nincsen! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági helyzetről néhány szót ejtettünk. Azzal, hogy leült a magyar g azdaság, mára minden gazdasági elemző egyetért, hogy a paramétereink romlottak - önmagukért beszélnek az adatok , hogy nincsenek prioritások a magyar gazdaságban, egyértelmű. Jött a fűnyíró elve. A pazarló államháztartást nem most kellett volna megfogni; a kormány megalakulásakor. A pazarló gazdálkodás ellen pedig nem jó az a fűnyíró, amely egyszerre büntet 2,5 százalékos csökkentéssel minden költségvetési fejezetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a pénzügypolitikát. Tisztel t Képviselőtársaim! Gazdasági depresszió van ma, és bár tudom, hogy jön a nyár, és a depresszió ellen nagyon jó gyógyszer a napsütés, de a gazdaságban ez nem elegendő. Kellenének bizony átgondolt cselekvési programok és stratégia. Köszönöm szépen a figyelm üket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Veres János pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönö m a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Asszony! Ön hozzászólásának a befejezésekor azt említette, hogy a kormány megalakulásakor kellett volna megfogni a pazarlást. Ezzel implicite elismerte, hogy addig, míg az új kormány meg ne m alakult, pazarlás folyt Magyarországon. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ha ez így van, természetesen üdvözlöm. Azonban azt kell mondanom, hogy két témában bizonyára nem értünk egyet abban a gondolatmenetben, amit elmondott. Az egyik téma az, hogy ön a lappal teszi kritika tárgyává, vajon helyes volte a múlt évben elfogadni azt az első száznapos programot, amelyet az új parlament az új kormány megalakulása után elfogadott, hiszen az MDFfrakció volt az egyetlen parlamenti frakció, amely nem szavazta meg ezt a programot. Önök akkor sem értettek egyet ezzel, ma is azt mondja, hogy helytelen volt. Azt gondolom, hogy a társadalom nem ezt igazolta vissza. Akkor a Fidesz mint a nagyobb ellenzéki párt megszavazta ezt a programot, a kormánypártok megszavazták ez t a programot, és a társadalom jól fogadta ezt a programot, helyeselte, helyeselték azt, ami ennek a programnak része volt. Úgy gondolom, hogy utólag is nem az önök álláspontja volt ebben a helyes, hanem azok álláspontja volt helyes, akik ezt akkor elfogad ták a parlamentben, és szavazatukkal megerősítették. A másik kérdés, amelyben bizonyosan nem fogunk egyetérteni egymással, az az, hogy ön most arra hivatkozik, hogy bizonyos fűnyíró elv érvényesülne vagy érvényesült volna akkor, amikor a programjában a kor mány elfogadta a 76 milliárd forintos takarékossági csomagot. Nem érvényesült fűnyíró elv. Ma már szerintem mindannyian tudjuk, hogy ennek a programnak az elfogadásakor
