Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája12719 - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
370 volna menet közben hozzászólni. De talán mégsem baj, hogy egységes menetben tárgyaljuk most a részletes vita során is, a módosító javaslatok kapcsán a kor mány által benyújtott törvényjavaslatot, mert így mód van arra, hogy a belső összefüggéseket és adott esetben az ebből levonható következtetéseket egyaránt szóvá tegyük. Hadd kezdjem azzal, amit most itt a végén jelzett államtitkár úr a kettős állampolgárs ág kérdéséről. Azt gondolom, nincs olyan országgyűlési képviselő, aki ne lenne tisztában azzal, hogy a magyar jogrend ismeri a kettős állampolgárság intézményét. Ami itt valójában újszerű, az nem is az, hogy Magyarországon már van kettős állampolgárság, te hát ilyen értelemben nem kellett a magyar miniszterelnöknek miről nyilatkoznia, hanem az, hogy ha nemzeti kisebbséghez tartozó, határon túli magyarok vonatkozásában egy másik ország miniszterelnöke úgy nyilatkozik, hogy számára elfogadható, hogy az ország a hozzájuk tartozó állampolgárok, de a magyar nemzethez tartozók számára kettős állampolgárságot adjon meg azon a tényen alapulva, hogy ők magyar nemzetiségűnek, vagy magyarnak vallják magukat, akkor ez bizony egy releváns és új körülmény. Nagyon sokáig és nagyon sokszor azért nem javasolták a határon túl élő magyarok számára a kettős állampolgárság intézményes bevezetését, mert ez, mondjuk, a határon történő mozgást, az útlevél kiváltását, adott esetben a szabadabb európai mozgást az európai uniós csatlako zás után ugyan lehetővé teszi, de egyúttal nagyon nagy vonzerő, nagyon nagy elszívó erő a szülőföldtől való eltávozásra. Ismerjük azt a lehetőséget, ahogy Románia, a diktatórikus, kommunista, egypártrendszerű államhatalom megengedte, hogy az Erdélyben élő zsidóság vagy szász, tehát német nemzetiség elhagyja az országot akkor, amikor egyébként a vasfüggöny miatt senki nem hagyhatta volna el a kommunista blokk országait. Tette ezt azért, hogy visszafordíthatatlanul megváltoztassa azokat a nemzetiségi viszonyo kat, amelyek a több nemzetiségű, több száz éves együttéléssel bíró, teljesen különleges kulturális hagyománnyal és kulturális örökséggel jellemezhető Erdélyt jellemezték. Mára a németség kivándorlásával az európai szász kultúra, ha úgy tetszik, jóvátehetet lenül elpusztulófélben van. Néhány tízezer ember maradt Romániában. Úgy gondoltuk, és úgy gondolták sokan, akik ezt a kérdést nagyon óvatosan vetették fel: nem az a cél, hogy adott esetben kettős állampolgárság biztosításával ösztönözzük vagy megkönnyítsük , hogy az egyébként sokszor hátrányt elszenvedő, a kisebbségi léthelyzetben se a román társadalomhoz, a román nemzethez, se az anyanemzethez, a magyar nemzethez magukat sorolni nem képes emberek úgy képzeljék a jövőjüket, boldogulásukat vagy gyermekeik jöv őjét, hogy elhagyják szülőföldjüket. A volt szemléletbeli újdonsága a magyar státustörvénynek vagy a szomszédos államokban élő magyarok kedvezményeiről szóló törvénynek pont az volt, hogy azt fejezze ki, hogy a szülőföldjükön való boldogulást és a nemzet h atárokon átívelő újraegyesítését végzi el. Tehát kár arra hivatkozni, hogy itt mintha valamifajta alkotmányjogi evidenciáról lenne szó, mindössze ennyi történik egyegy ilyen miniszterelnöki bejelentés során. És tudnunk kell azt is, hogy bizonybizony egy évtizeddel ezelőtt még komoly veszélye volt annak is, és az nem volt olyan nagyon régen, hogy ha valaki történetesen kettős állampolgárságra tett szert, akkor egy másik, tőlünk eltérő, szuverén jogrendben meghozott, teljesen legitim döntés alapján állampol gárságától, például román állampolgárságától egy jogalkotási aktussal meg lehetne fosztani. Az úgynevezett szocialista alkotmányjog tankönyvben annak idején még így tanították, hogy bizony az állam dönthet úgy, hogy ha a más állam által adományozott államp olgárságot valaki fölveszi, sui generis, fő szabály szerint elveszíti saját állampolgárságát. Ez biztos, hogy nem segítené elő, vagy ennek az esélye sem segítené elő a határon túl élő magyar közösségek szülőföldön való boldogulását. Tisztelt Képviselőtársa im! Ha már erről a szülőföldön való boldogulásról van szó, akkor szeretnék rögtön rátérni az egyik módosító javaslatra, amit a FideszMagyar Polgári Szövetség és a Magyar Demokrata Fórum közösen nyújtott be, vagy képviselői jegyeztek. Ez visszahozza a törv énybe azt az eredeti megfogalmazást, amelyet nagyon fontosnak tartottunk akkor is, hogy ez nem pusztán nyelvi, kulturális közösségről, hanem adott esetben akár gazdasági támogatásról, akár egészségügyi támogatásról, egészségügyi szolgáltatások igénybe véte léről is szólhat. Az életminőség
