Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
193 országokat is, amennyiben még kifogást emelnek, előb butóbb rá fogja szorítani arra, hogy ők se emeljenek a továbbiakban a törvénnyel szemben kifogást. Engedjék meg, hogy megosszam önökkel egy nem olyan régi, elég megható élményemet: Orbán Viktor miniszterelnök volt a Napkelte vendége, ahol elmesélt egy na gyon szép történetet. A történet arról szólt, hogy Kohl kancellárral tárgyalt, és azt kérdezte Orbán Viktor Kohl kancellártól, hogy mondja, kancellár úr, Németország annyira erős az Európai Unión belül, miért egyezkedik folyton? Miért nem erővel nyomja le a többieknek a torkán Németország elképzelését, mert megteheti gazdasági erejénél fogva. És azt mesélte Orbán Viktor miniszterelnök úr - még egyszer: meghatóan , hogy Kohl kancellár azt válaszolta neki: ide hallgasson, miniszterelnök úr, mi azt tanultuk a történelemből, hogy ha nem kooperálunk, akkor abból konfliktus, akár még háború is lehet. Ezt úgy mondta el Orbán Viktor úr, mint egy gyönyörű tantörténetet, és nem volt egy újságíró sem, aki megkérdezte volna, hogy de miniszterelnök úr - vagy korábbi min iszterelnök úr, mi a helyes titulus , hogy ha ezt tanulta Kohl kancellártól, és ez olyan szép történet, akkor tessék mondani, a státustörvény esetében miért nem tetszettek kooperálni a szomszédos kormányokkal. Miért volt önöknek fontosabb az, hogy mindenf ajta tárgyalás nélkül a magyar parlament elfogadja? Ha konfliktus van belőle, tán még annál jobb is, mert annál nagyobb palávert lehet csapni a magyar parlamentben. Én úgy vélem, tisztelt Országgyűlés, hogy akkor járt volna el helyesen az előző kormány, ha ezekre az intelmekre - és ha akarják, akkor nem az SZDSZ intelmeire, akár Kohl kancellár intelmeire - odafigyelve egyeztettek volna behatóbban az akkori törvényről, akkor valóban nem itt tartanánk, mint most. Elhangzott a vitában több alkalommal, hogy tul ajdonképpen az a törvény is összhangban állt az európai normákkal, vagy nincsenek európai normák, elhangzottak ilyen kijelentések is, amelyekkel lehet vitatkozni. De azért én jól emlékszem, hogy amikor a velencei bizottság, az ez ügyben mégiscsak legkompet ensebb és legnagyobb szakértelemmel bíró bizottság meghozta a véleményét, amely elismerte Magyarország jogát arra, hogy törődjön a határon túli kisebbségekkel, ugyanakkor magát a törvényt pedig számos ponton elmarasztalta, azért jól emlékszünk, másnap azt mondta az Orbánkormány, hogy kérem, győztünk, nem kell csinálni semmit, mert győztünk - mert a propaganda akkor is fontosabb volt, mint a valós tények vagy pedig a szakmai megfontolások. És most hallom először - bár ezt lehetett tudni, Kovács miniszter úr is felhívta a figyelmet, és most már tudjuk Németh Zsolttól is , hogy az akkori kormány már elkezdte a státustörvény módosítását előkészíteni. Kérdezem én: miért, hogyha győztek, miért, ha mindenben igazuk volt? És miért, hogyha minden, amit az ellenzék mondott, az butaság és helytelen dolog volt? Én úgy vélem, hogy helyesebb lett volna szerényebbnek lenni, jobban odafigyelni ezekre a nemzetközi hangokra, és - ahogy Németh képviselő úr helyesen mondta - akkor ma nem itt tartanánk. Egypár konkrét kérdésre, engedjék meg, hogy visszatérjek, amelyek a vitában elhangzottak, és amelyek talán tényleg a legfontosabb területét képezik a mostani törvényről való vitának. Itt van az etnikai különbségtétel kérdése, ami valóban, az Európai Unióban nem megengedhető dolog . Itt hallottam néhány fideszes képviselőtől, hogy azért az a nemzetstratégia, ha a támogatást, nem úgy mondták, hogy etnikai alapon, de úgy mondták, hogy magyarok kapják. Én értem ezt a logikát, de remélem, önök is egyetértenek velem abban, ha azt mondom, hogy azért az is egy nemzetstratégiai szempont lehet, ha például Romániában és Szlovákiában sokan tanulnak magyarul, szerintem az egy kifejezetten jó dolog a magyarság számára. Tehát ha a törvény alapján olyan nem magyar személyek, hanem mondjuk, románok vagy horvátok, szlovének, szlovákok vagy ukránok kapnak támogatást, akik magyarul tanulnak, az az én megítélésem szerint - remélem, ebben egyetértünk, ha nem, akkor majd kiderül - egy magyar nemzeti érdek lehet. (Németh Zsolt: Az másik törvény! Az egy külö n törvény!)
