Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
190 A szocialistaliberális kormány kijavítja a Fideszkormány hibáit - hallhattuk ezt most is. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a parlament 93 százaléka megszavazta a státustörvényt két évve l ezelőtt! Ennyit a szenilitás ellen azért fontosnak tartok elmondani. Az SZDSZ triumfálása azonban valóban visszatetsző, hiszen minden benne maradt ebben a törvényben is, amit az SZDSZ két évvel ezelőtt ellenzett. A magyarigazolványt ellenezte, benne mara dt; az egyéni típusú támogatásokat ellenezte, benne maradt; sőt, hozzáteszem, hogy tavaly novemberben is azt a változatot, amit ott közösen fogadtunk el, ugyanezzel a triumfálással már egyszer magáévá tudta tenni. Ha egyszer az eurokonform volt, akkor nem értjük, hogy ez a mostani jogszabály hogyan is viszonyul ehhez a kérdéshez. Egy kis szerénység jó lenne mindenki részéről. 2001 októberében fogadta el a velencei bizottság a jelentését. Önkényesen, de kétségkívül bölcsen állapított meg bizonyos normákat a velencei bizottság, és a magyar kormánynak szuverén döntése volt, hogy elfogadjuk a velencei bizottság ajánlásait, hiszen egy teljesen járatlan úton próbált csapást vágni a velencei bizottság, és mi dönthettünk úgy is, hogy elfogadjuk, és volt annak is elm életi lehetősége, hogy ezzel ellentétesen döntünk. Az európai normákkal és elvárásokkal kapcsolatban mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy egy esztendőn keresztül a magyar diplomácia ebek harmincadjára hagyta a státustörvényt, a magyar diplomaták sem mi útmutatást nem kaptak a törvény védelmével kapcsolatban. A kormánynak nem is volt világos elképzelése, hogy mit akar csinálni ezzel a státustörvénnyel, és sajnálatos módon az elmúlt egy esztendőben látványosan romlott a helyzet. Ne feledjük el: nincs eu rópai norma! Ha lenne, az a csatlakozási szerződésben is megjelent volna. Ha viszont van európai norma, akkor az legalább annyira szól a törvény mellett, mint a törvény ellen. Elvárások valóban fogalmazódnak meg, de azt ne felejtsük el, hogy itt a két tábo rnak, a parlament két oldalának a diplomáciai szerepfelfogásban megragadható nézetkülönbségéről is szó van, hiszen akkor, amikor 2002 januárjában kaptunk egy Verheugenlevelet, majd 2002 decemberében is kaptunk egy Verheugenlevelet, akkor ez két eltérő di plomáciának szóló európai jelzés volt. S amikor az OrbánNăstasemegállapodást követően Verheugen levelet írt, akkor elismerte ugyanúgy a státustörvény európai jellegét, mint a most gyakran lobogtatott Verheugenféle véleményt ugyanebben az összefüggésben szoktuk hallani, legutóbb most a külügyminisztertől. A szomszédok elvárásaival kapcsolatban: egyértelmű, hogy a Szocialista Párt a választási kampányának a foglyául eset. Szlovákia vonatkozásában egy év alatt nemhogy semmit nem lépett előre a szocialista k ormányzat, de azzal, hogy választási kampány keretében vétójogot ajánlottak fel nekik, a megegyezés mégoly csekély esélyét is megszüntette a Szocialista Párt. Emlékeztetnék a tiltakozó jegyzékre, ami két héttel ezelőtt érkezett az önök címére. (3.20) Román ia vonatkozásában önveszélyes a játék, hiszen nagyon nehéz lesz - miután az OrbánNăstasemegállapodásban egyszer megállapodtunk Romániával, újra kinyitották a megállapodás lehetőségét, indokolatlan, felesleges módon , államtitkár úrnak nehéz lesz majd a megállapodást partnerével megkötni. A diszkriminációmentesség pedig, hogy egyéni támogatást nemzetiségre való tekintet nélkül fognak nyújtani, hát ez nagyon kétélű fegyver, tisztelt képviselőtársaim, ugyanúgy lehet újabb támadásoknak a kiváltó oka ez a ren delkezés az új státustörvénytervezetben. Zárjuk le ezt az elhúzódó ügyet! - hangzik az érvelés az önök részéről. Egy éve, 2002 júniusában lezárhattuk volna ezt a vitát, hiszen előkészítettük azt a módosító javaslatot, amely maximálisan, százszázalékosan, teljes mértékben kielégítette az Európa Tanács elvárásait, és ha akkor lezártuk volna ezt a vitát, akkor valóban nagyon sok tehertételtől mentesítettük volna a határon túli magyarügyet.
