Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
191 Másfelől nem egy törvényről van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem a határon túli magyarügyről, ezért akik a státustörvényt vitatják, a határon túli magyarság kérdését is vitatják, ez pedig, ne higgyük, hogy lezárható lesz valaha is belátható emberi életünkben! Hogy miért ez a vehemens módosítás? Ezen nagyon sokat gondolk odtam az elmúlt időszakban, és végül is nem találtam meg a választ; illetőleg egy dologra tudok gondolni: a Szocialista Párt eltökélt a tekintetben, hogy a Fidesz által és a polgári kormány által megjelenített nemzetpolitikát lebontja - lebontja minél telj esebb mértékben. Erről szólt egyébként a Külügyminisztérium januári tervezete, amivel már valóban köszönő viszonyban sincsen ez a mostani változat. A januári tervezethez képest mindenféleképpen érzékelhető mértékű a visszalépés ebben a tervezetben. A határ on túli magyarok és a hazai nemzeti értékrend elementáris erejének köszönhetően óvatosságra kényszerült a kormányzat; ezt tükrözte egyébként a Csoóri Sándorféle, heteken belül összegyűlő 200 ezer aláírás is. De bármekkora is ez a lépés, amit most a kormán yzat ezzel a módosítójavaslatcsomaggal tesz, káros, és megígérhetem a FideszMagyar Polgári Szövetség nevében, hogy amint módunk lesz rá, korrigáljuk ezt a káros lépést, és visszaadjuk mind a státustörvénynek, mind a magyarigazolványnak a súlyát és a teki ntélyét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Eörsi Mátyásnak, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának. DR. EÖRSI MÁTYÁS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Ú r! Tisztelt Országgyűlés! Ebben az eddigi vitában már többször felmerült tényként, hogy az előző parlament kilencvenegynéhány százalékkal szavazta meg a státustörvényt, sőt Domokos László képviselő úr még azt is fölvetette, hogy ha ez így volt, akkor miért kell ezt a törvényt módosítani. A választ erre a kérdésre az önök képviselője, fideszes képviselő, Illés Zoltán adta meg nem olyan régen, néhány órával ezelőtt. Ugyan másról volt szó, de Illés képviselő úr úgy fogalmazott, fölírtam, úgyhogy idézhetem: “A konszenzus nem jelenti azt, hogy a törvény jó.” - mondta Illés Zoltán, és azt hiszem, hogy egyet lehet vele érteni. Önmagában az, hogy az akkori törvényt '91ben a parlament nagyon nagy többséggel fogadta el, nem kell azt jelentse, hogy a törvény jó volt. Tabajdi Csaba képviselő úr elővetített egy közöttünk levő, ha tetszik, szemantikai, megfogalmazásbeli vitát. Én úgy fogalmaztam, hogy a státustörvény megbukott, Tabajdi képviselő úr úgy fogalmazott, hogy orra bukott - a lényeg az, hogy a földön fekszik. Sz óval ez a probléma, hogy a földön fekszik, nem sikerült azokat a szándékokat, amiket jóhiszeműen a törvény akkori előkészítőjének tulajdoníthatunk, megvalósítani, de azért osztom, ha jól emlékszem, az oktatási bizottság többségi előadójának, Szabó Zoltánna k a véleményét, aki azt mondta, hogy ő sem tud szabadulni attól a gondolattól, az akkori törvényjavaslat megfontolásai között nagyon keményen szerepelt az a megfontolás, hogy belpolitikai előnyt elérni azzal kapcsolatban. Mikor lehetett volna lezárni ezt a vitát? 2002ben vagy 2001ben? Úgy gondolom, és higgyék el nekem, ezt a triumfálás legkisebb szándéka nélkül mondom, 2001ben is le lehetett volna zárni ezt a vitát akkor, ha a 100 mínusz 93, tehát 7 százalékot képviselő SZDSZre hallgatnak. Ugyanis azokr a a problémákra, amelyek miatt ma a státustörvényt muszáj módosítani, mi akkor fölhívtuk a figyelmet. Ha képviselőtársaim visszaemlékeznek arra - már rég volt! , amikor a külpolitikának legalábbis főbb vonalaiban egyezség volt a parlamenti pártok között, ezt úgy fogalmaztuk meg: az integráció, a szomszédpolitika és a határon túli magyarság segítése. És minden alkalommal megfogalmaztuk azt az igényt is, hogy ennek a hármas célkitűzésnek egyszerre kell megjelennie. Egyik sem dolgozhat a másik rovására, mert ez a három célkitűzés, a hármas prioritás egymást segítő célkitűzések. Ezt többször megfogalmaztuk. Ha nem vagyunk sikeresek az integrációban, nem tudunk eléggé segíteni a határon túli magyaroknak. Ha a szomszédpolitikánk nem elég jó, nem tudunk segíteni a határon túli magyaroknak, és nem tudjuk eléggé segíteni az integrációt sem. Ha tehát ez a három egyszerre
