Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
146 döntést, feladva az eddigi elvet, ami ezekben a döntésekben egy egyetértést, egy közös felelősségvállalást irányozott. Hogy mi válthatta ki ezt, nyilván segítségül tudunk fordulni az előttünk levő javaslat indokolásához, nézzük, ta lán abból közelebb jutunk a megfejtéshez. Azt mondja az indokolás, hogy a képviselői indítvány célja, hogy ezen értelmezési kérdésekben a vitákat a szükséges irányba terelje - úgy látszik, ha feles döntés van, az a szükséges irányba tereli , és lehetőség szerint, elsősorban a csapatmozgásokkal kapcsolatos döntési eljárás gyorsításával segítse hazánk szövetségi kötelezettségéből eredendő feladatainak teljesítését. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat akkor tereli jó irányba a vitát, ha felessel leh et döntést hozni, illetve tévesen arról beszél, hogy hazánk nemzetközi kötelezettségből adódó feladatait gyorsabban teljesítse. Azért bátorkodtam az elején tételesen felsorolni, miről szól a javaslat, mert nem tesz különbséget a nemzetközi kötelezettségvál lalásból adódó és az egyéb feladatok között, valamint maga az eljárás, az, hogy feles döntést tud hozni az Országgyűlés, nem kétharmadost, semmiféleképpen nem gyorsítja az Országgyűlés döntését. Tehát az a cél, hogy gyorsabban döntsünk, ettől nem tud megva lósulni, attól, hogy a szavazáshoz csak feles többség kell. A többször elmondott indokolás is, hogy a parlament lassan döntött, és a példaként felhozott esetek sem nemzetközi kötelezettségvállaláson alapuló feladatokról szóltak. Úgy ítéljük meg, hogy amenn yiben ésszerűsíteni kell a döntéseket esetleg a szükséges gyorsítás érdekében, annak az az útja és módja lehet, hogy nemzetközi kötelezettségvállalás esetén, tehát nemzetközi szerződésből adódó kötelezettségvállalások esetén alakítsunk ki egy egészséges mu nkamegosztást a kormány és az Országgyűlés között. (23.40) Nézzük meg azért, hogy az álláspontok közelebb tudjanak egymáshoz kerülni, hogy az elmúlt időszakban milyen javaslatok születtek a kérdés rendezésére, hisz az elmúlt négyöt esztendő ben legalább négy alkalommal került a parlament asztalára alkotmánymódosító javaslat, ami ezt a kérdéskört célozta javítani, jobbítani, módosítani, illetve ezen túlmenően már a kormányváltás után is a Fidesz javaslatot tett az új kormányzati ciklusban. Az első törvényjavaslat még T/416. számon futott, és azt célozta meg, hogy az alkotmányba új rendelkezések kerüljenek, és a kormány döntési jogkörét biztosítsa a nemzetközi kötelezettség alapján szóló csapatmozgások esetében a magyar fegyveres erők külföldön, illetve külföldi fegyveres erők Magyarországon végzett gyakorlatra, kiképzésre, feladatvégrehajtásra, katasztrófaelhárításra, illetve ENSZ, EBESZ, NATO, békefenntartás céljából felhasználható feladatokra. A javaslat a zárószavazásig jutott, de ott elb ukott, a Szocialista Párt akkor ezt nem támogatta. A következő javaslat ehhez hasonlóan szintén a nemzetközi kötelezettségekből adódóan, már a NATOtagságunkat követően, az ilyen jellegű csapatmozgásokat a békefenntartás kivételével a kormány hatáskörébe k ívánta utalni oly módon, hogy az Országgyűlés honvédelmi bizottságának előzetes egyetértéséhez kötötte. Ezt az elemét elmulasztotta Wiener képviselőtársam említeni, amikor erről, az akkori honvédelmi bizottság elnökétől származó javaslatról szólt. A legjel entősebb javaslatnak azt kell mondanom, ami T/5510. számon 2001. szeptember 11e után került az Országgyűlés asztalára, a kormány a csapatmozgásokra vonatkozó javaslatát ezen eseményeket követően terjesztette a parlament elé 2001 novemberében. A javaslat l ényegében az északatlanti szerződés 5. cikke szerinti kollektív védelmi eljárás körében, tehát hangsúlyozni kívánom: a kollektív védelmi eljárás körében kívánta a kormányt felhatalmazni a csapatmozgások engedélyezésére. Ennek tárgyalására már nem került s or, és a kialakult szokásnak megfelelően az ügyvezető kormány visszavonta kormányváltás előtt a javaslatait. De ezek a javaslatok a fegyveres erők nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatainak ellátásáról szóltak.
