Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP):
944 megőrzéséért tegyenek. Eszembe jutott még valami: ha megengedik, ez egy nagyon helyes kis La Fontainemese, amelybe n a guruló szőlőszem után szalad a róka, de a sajnos a lejtőn olyan gyorsan legurul a szőlőszem, hogy nem éri utol, és erre azt mondja, hogy úgyis savanyú. Ha megengedik, megosztom önökkel azt, hogy a Johan Béla népegészségügyi program megalkotásáról szóló országgyűlési határozatnak magam is kezdeményezője voltam. Az oka pedig az, hogy nagyon fontos értéknek tekintem a mindenkori kormányokon átívelő, az azoktól független egészségügyi program megalkotását. Az egészség megőrzése, az egészségben megélt életéve k számának meghosszabbítása vagy az egészséges élve születés egy nemzet számára nem lehet pártpolitikai céloknak alárendelt és a politikai retorika szintjén megjelenő feladat, hanem kizárólag pártok felett álló, szakmai gondolkodást igénylő, értékteremtő f olyamat lehet. Egy ilyen program keretében kell választ adni például az ifjúság egészséges életmódszemléletének kialakítására vagy az idősebb korban, egészségben élhető életévek kihívásaira. Tudjuk, hogy az egészség nem az egészségügyben keletkezik és vész el. Fontos befolyással van rá a környezet állapota, kulturáltságunk, iskolai tudásunk, mentális állapotunk, a család éppen úgy, mint az az intézményrendszer, amely az egészséget megőrizni, a betegséget megelőzni, a szűrővizsgálatokat elvégezni vagy a bete gség súlyosbodását megakadályozni hivatott. Az előttünk fekvő Johan Béla népegészségügyi program ilyen értelemben egy kiforrott, a korábbi programokon építkező és a prioritásokat is megjelölő program. A prioritások között elsőként szerepel az ifjúság mint célcsoport, de célcsoportként az idősek is nagyon fontos helyet kaptak a programban. Itt említeném meg, hogy az ellenzék javaslatára a mozgásszervi megbetegedések elleni küzdelem is bekerült és része lett a programnak. A célkitűzések között szerepel, hogy a magyar lakosság születéskor várható élettartama közelítsen az Európai Unió átlagához, és az elérhető javulás nemcsak a program végrehajtásával, hanem az ellátórendszerben végbemenő korszerűsödés útján is valósuljon meg. Ez utóbbi miatt is úgy érzem, hogy a program komplex módon ad választ az egészségmegőrzés, az egészségnevelés feladataira. A magyar munkaerő versenyképességének korlátja is lehet a rossz egészségi állapot, gondoljunk például a fogazati hiányosságokra vagy a rokkantnyugdíjasok jelentős szám ára. Ezt önmagában az egészségügy mint ellátórendszer, az egyén, de a miniszter sem képes egyedül kezelni. Ezért szükséges az egészség megőrzése mint össznemzeti cél megvalósítása érdekében a politikusoknak is összefogniuk, hogy valamennyi nemzetgazdasági ágazatban megjelenjenek az erre szánt források és a gondolkodás is. Ebben is előremutató a program, mert közös cselekvéseket jelöl meg a különböző tárcáknál - e helyütt csak a környezetvédelmi tárcát említeném még konkrétan. A másik nagyon fontos értéke en nek a programnak, hogy a korábbiakkal ellentétben megjeleníti és épít az egészségügyben dolgozó szakemberekre, a nem orvosi szakszemélyzet tudására és jelenlétére is. Míg a korábbi programokban egyáltalán nem vagy csak az említés szintjén szerepelt a szakd olgozó, addig ez a program már több ponton bevonja a megelőzési és a felvilágosító munkára kompetenciával rendelkező szakdolgozót. Közhelynek tűnik, de a születésünktől a halálunkig életünk fontos állomásainál jelen van az ápoló. A születésnél a szülésznő, az iskolában a védőnő, és sok esetben az ápoló az, aki utolsó utunkon fogja a kezünket. Ezért is tudom üdvözölni a Johan Béla népegészségügyi program erőforrásfejlesztés fejezetében megjelenő célkitűzést, mely szerint a graduális és posztgraduális ápolók épzésbe be kívánja építeni az egészséges életmódra nevelés kvázi tananyagát. Ez újabb lendületet adhat a magyar ápolóképzésnek, amely ma már érettségire épülő, egészen a tudományos fokozat megszerzéséig tartó képzési forma. Talán ezáltal a pálya presztízse is felértékelődhet egy kicsit. A Johan Béla nemzeti program kiváló lehetőséget kínál a hazai ápolási szakembereknek, hogy képzettségi szintjüknek megfelelően és nem alulfoglalkoztatottan végezzék tevékenységüket a magyar egészségügy rendszerében. Külön ki emelném e helyütt a programból az idősek egészségi állapota fejezetében foglaltakat, mely az alapellátás területén dolgozó körzeti közösségi ápolók, foglalkozásegészségügyi ápolók, védőnők, gyógytornászok, logopédusok, diétás tanácsadást nyújtó
