Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 24 (51. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
709 Mondhatjuk azt is, hogy ez a törvény nem érinti a szőlőt, hiszen csak a borról van szó. Azonban egészen biztosan nem erről van szó, mert ha a borra ez a s zabály már nem vonatkozik, vagyis a harmincnapos fizetési kötelezettség, ugyanakkor vonatkozik a szőlőre, akkor belátható, hogy ezen a vonalon milyen fantasztikus probléma keletkezik, hiszen aki megvásárolja a szőlőt, annak még harminc napon belül kell fiz etni, de akinek ő értékesíteni akarja a termékét, ott már nincs meg ez a kötelezettség. Ezért gondoljuk képviselőtársaimmal együtt, hogy ezt a gyakorlatot úgy kellene megváltoztatni, pontosabban a törvényjavaslatot, hogy igenis, a jövedéki termékek körére is vonatkozzon ez a harmincnapos fizetési kötelezettség. Én azt nem tudom pontosan megmondani, hogy valamennyi jövedéki adót és jövedéki terméket érintő körre terjedjene ki, de hogy az ide kapcsolódó mezőgazdasági termékekre feltétlenül, azt hiszem, erre szükség lenne. Tehát elképzelhetőnek tartom ennek az indítványnak kapcsolódó módosító javaslattal való pontosítását, de tartalmát tekintve, azt hiszem, egy ilyen jellegű módosítás elfogadására feltétlenül szükség van, hiszen a mezőgazdasági termelők ezen r észe, az itt dolgozók is várják a kormány, a parlament segítségét. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak, MSZP. TÓTH SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az egyik legkardinálisabb pontja ennek a törvényjavaslatnak a 29. §, és erre igen sok módosító javaslat is megfogalmazódott, ami a harmincnapos fizetési határidőre, illetve a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmára vonatkozik. A legnagyobb vita e pont körül folyt mind a gazdasági bizottságb an, mind a költségvetési bizottságban is, hogy mennyire versenykonform ez a dolog, és hogy az agrárrendtartási törvényben vane a helye. Végül is úgy ítéltük meg, már a bizottsági tárgyalások során is, hogy a probléma sajnos valós. A mai gyakorlat az, hogy általában 60, 90, sőt 120 napos fizetési határidők is előfordulnak a nagykereskedelmi hálózatok vonatkozásában. Ugyanakkor bizonyos termékek forgási sebessége - gondolunk itt a tejre vagy az előhűtött árukra - bizony egykéthárom nap, és ezt mind a terme lők finanszírozzák. A gyakorlat úgy néz ki, hogy a termelők finanszírozzák a feldolgozókat, a feldolgozók finanszírozzák a kereskedelmi hálózatokat, és ez olyan likviditási problémát idéz elő a teljes ágazatban, hogy ezzel a kérdéssel mindenképpen foglalko zni kell. (21.20) A mezőgazdasági bizottság tagjai, Pásztohy András, Karakas János, Gőgös Zoltán és Gráf József képviselőtársaim is észlelték azt a problémát, hogy a számlának a vevőhöz történő beérkezése napjától számított fizetési határidő további lehető séget nyújt a kifizetések megkerülésére. A számlát mindig meg lehet kifogásolni, vagy azt mondjuk, hogy nem érkezett be, ezért próbálták kezelni ezt a problémát. Az előterjesztő képviselője és a gazdasági bizottság is egyetértett és támogatta azt, hogy az áru átvételéről számított 30 napon belül, illetve az áru átadásától számított 20 napon belül a vevő rendelkezésére kell bocsátani a számlát, ehhez köti a fizetési határidőt. Mi a 46. pont alatt javasoltuk azt, hogy a teljesítési napnak az áru átvétele szám ítson, ami nem biztos, hogy jó. Lehet, hogy a birtokbavételtől kell számítani, ahogy a polgári törvénykönyv is talán pontosabban meghatározza ezt a fogalmat. Úgyhogy egy öszvér módosító javaslatot próbálunk majd kialakítani ebben a körben, amelynek a lénye ge az lesz, hogy 30 napon belül fizetni kell, a meghatározó dolog pedig az áru átvételétől vagy birtokbavételétől számított időpont. Azért nem csak a számlához próbáljuk kötni, hiszen a gyakorlatban nagyon sok őstermelő csak felvásárlási jegyen értékesít, és az árut nem mindig kíséri számla. Viszont a probléma az ő irányukba is ugyanúgy fennáll, főleg a zöldségtermelőknél, gondoljanak a nagybani piacra, ahogy ott történik az értékesítés vagy egyéb más kereskedelmi csatornákra, hiszen a nagy multi cégek se k özvetlenül vásárolnak például gyümölcs- és zöldségtermékeket, tehát food árukat, hanem közvetítő
