Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Manninger Jenő (Fidesz) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - "Miért fontosabb a szocialisták számára néhány tőkéscsoport további meggazdagodásának erősítése, ahelyett, hogy az árvíztől fenyegetett családok érdekeit védené?" címmel - MANNINGER JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÓRÓDI MÁRIA környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
65 tőkéscsoport további meggazdagodásának erősítése, ahelyett, hogy az árvíztől fenyegetett családok érdekeit védené?" címmel. A képviselő urat illeti a szó. MANNINGER JENŐ (Fidesz) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Miniszter Asszony! Vajon mi az adófizetők pénzéből fenntartott állam legfontosabb feladata? A válasz nem lehet kétséges: az államnak, azaz a kormányzatnak az emberek, a családok, a közösségek, tehát a köz érdekét kell szolgálnia. A baj csak a z, hogy a szocialisták szavai és tettei rendszerint köszönő viszonyban sincsenek egymással. Mert mit ígértek a szocialisták az évszázados vízállási rekordokat átlépő árvizektől fenyegetett Tisza menti településeken élő családoknak? Azt ígérték, hogy a polg ári kormánynál is többet tesznek majd érdekükben. Azt ígérték, hogy folytatják a polgári kormány által kidolgozott árvízvédelmi Vásárhelyitervet és annak megvalósítását. Mi történik ezzel szemben a valóságban a hangzatos szocialista ígéretekkel? A polgári kormány fontosnak tartotta, hogy a polgárok élet- és vagyonvédelme érdekében olyan vízgazdálkodási tervet készítsen, amelynek segítségével kivédhetők a súlyos árvízi veszélyek: elkészült a tiszai árvízvédelmet szolgáló Vásárhelyiterv. Az ökológiai, vagyo nvédelmi, vízgazdálkodási és gazdaságossági szempontokat figyelembe vevő Vásárhelyiterv helyett annak megváltoztatásával, az SZDSZ és MSZP programjában hangzatos közhely szerinti, úgynevezett magántőke bevonásával, ami a gyakorlatban az állam pénzének mag ánzsebbe történő kiszivattyúzását jelenti, tizenhárom mesterséges víztározót akarnak építeni. (14.40) Ki lenne egy ilyen terv nyertese? Azok az MSZP és SZDSZ közeli tőkecsoportok, akiknek képviselő i mindennap ott kilincselnek az önök háza táján, és meg akarják változtatni a Vásárhelyitervet saját érdekeik szerint. És kik lennének ennek vesztesei? Az ott élő emberek. Gyorsabb ütemű, reális tervek egyeztetését, megvalósítását javasoljuk, nemcsak Nemc sók miniszteri biztos úrral, hanem a természet- és környezetvédők, valamint a vízgazdálkodási szakemberek egyetértésével. Mert nem különös, hogy Nemcsók miniszteri biztos úr mindig feltűnik ott, ahol tározót építenek? Tisztelt Miniszter Asszony! Mikor érhe tjük azt el végre, hogy a Duna ügyében nemcsak az elhíresült Nemcsók miniszteri biztos úrral egyeztet, hanem szélesebb szakmai kör bevonásával keresi a polgárok érdekeit kielégítő legjobb megoldást, és nem kell halogatni már sokadszor, hogy a kormány megtá rgyalja a Vásárhelyitervet? Kérdezem tehát: miért fontosabb a szocialisták számára néhány tőkéscsoport további meggazdagodásának erősítése, ahelyett, hogy az árvíztől fenyegetett családok érdekeit védenék? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pá rtok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter asszony válaszol. Megadom a szót. DR. KÓRÓDI MÁRIA környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Tisztelt Képviselő Úr! Azon a területen, a Tisza v ölgyében, ahol meg akarjuk valósítani az új Vásárhelyitervet, két és fél millió ember él. Ezeket az embereket az elmúlt öt évben többször sújtotta nagy árvízi katasztrófa, mint a megelőző harminc évben összesen. Az ott élők 1998 óta sokszor élték át vagyo nuk, otthonuk elvesztését, veszélyeztetettségét. Az árvizeken túl küszködnek az elszegényedéssel, a régi típusú gazdálkodás egyre feszítőbb gondjaival és a félelemmel, hogy bármikor újra rájuk törhet a katasztrófa. Éppen ezért, képviselő úr, nem kellene, n em szabadna ezeket az embereket légből kapott állításokkal tovább riogatni. Ha nekem most nem az ön megalapozatlan, szándékosan megtévesztő állításaival kellene vitába szállnom, akkor elmondhatnám azt is, hogy én nagyon helyesnek és jónak tartottam azt a d öntést,
