Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
578 a hordalék - fogalmazzunk úgy , állandóan utánatöltődött maga a folyam, és lassan olyan gátak at fogunk építeni, hogy egyszerűen nem lehet átlátni rajta, olyan lesz, mint a vasfüggöny. Tehát én ezért is mondtam és szorgalmaztam azt, hogy a Kárpátmedence egészére kellene valahol a területrendezési tervnek szorítkoznia, hisz egészen biztos, hogy min den ország, amelyik határos Magyarországgal, meg kívánja oldani ugyanezeket a problémákat. Főleg a tiszai árvíz után vált ez nagyon fontossá, hogy egyfajta közös gondolkodás tudjon kialakulni, és ha mi rendelkezünk egy korszerű területrendezési tervvel, az t már tudjuk ajánlani a szomszédos országoknak is; az 1900as térképek egyfajta nagyrégióban gondolkodtak, mert annak idején - fogalmazzunk úgy - Magyarország nem volt Budapestközpontú, hanem régiós szemléletek alakultak ki akár a vasúti közlekedés terüle tén, akár a közúti közlekedés területén, akár a vízszabályozás területén, hisz akkor az országnak a nagyságrendje teljesen más volt. Tehát én mindenképpen szeretném, ha ebben az irányban gondolkodnánk. Miért mondom azt, hogy elismer minden olyan lépést, am i idáig nagyon rosszul történt? Veszem a kőbányai iskola kérdését. Téma most, hogy benn bezárok egy iskolát, kitelepítem Kőbányára, pedig ott van az egész gyógyszergyár. Most fölteszem magamban a kérdést: lehet, hogy környezetvédelmi szempontból a környeze ti szennyezési határértékeket maga a gyár nem lépi túl, de a gyógyszergyártásnál is használnak vegyi anyagokat; onnantól fogva, ha vegyi anyagot használnak, akkor az robbanásveszéllyel is jár. Nemrég volt, a tévében is láttuk, az utóbbi időben számos orszá gban súlyos vegyianyaggyárkatasztrófák következtek be, és volt olyan, ahol adott esetben közel száz vagy kétszáz halott is volt. Tehát olyan helyre engedni egy közintézménytelepítést, amelyik egy veszélyességi kategóriában van, én azt mondom, a mai világ ban bűn; ott inkább arra kellene törekedni, hogy onnan a közintézményt valamilyen útonmódon elviszem távolabb. Tehát valahol a területrendezési tervnek erre is válaszokat kellene adni, és azért mondom, hogy visszamenőlegesen is kellene rendezni a dolgokat , ami az elmúlt ötven év folyamán károsan következett be akár a természetvédelem szempontjából vagy az élhetőbb élettér szempontjából is, vagy veszélyességi szempontból, környezetvédelmi szempontból, ott adott esetben, ha megszűnnek, visszamenőlegesen ne l ehessen újból azon a területen ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet végezni, vagy adott esetben annak az épületnek közintézményként funkcionálni. Van egy dolog, ami még nagyon érdekes, és itt Farkas képviselőtársam és Lezsák képviselőtársam is kitért rá: a régiók kérdése. Hittük és úgy gondoltuk, hogy Magyarország uniós csatlakozásával a hét régiót maga az Európai Unió is elismeri - tulajdonképpen most Magyarországot jelen pillanatban egy régióként kezeli. Nem véletlenül mondtam el akkor a vezérszónoki hoz zászólásomban is, hogy előtte állunk a választási törvény módosításának, előtte állunk a területfejlesztési törvény módosításának, előtte állunk egy régiórendszer új szemléletű kialakításának. Itt még nagy kérdés a megyék kérdése. Most mindegyik megye - fo galmazzunk úgy - elkészítette a saját területrendezési tervét, hisz elkészítette, javarészt majdnem mindenhol elkészültek a környezetvédelmi tervek is, az önkormányzatoknak ez kötelezettségük, ahhoz, hogy különböző pályázatokat be tudjanak nyújtani, ez meg kellene hogy legyen - kistelepülések esetében biztos, hogy nem, hiszen egyszerűen pénzügyileg nem álltak úgy a kistelepülések, hogy ilyen terveket el tudjanak készíteni , tehát egyfajta átgondolása lesz utána újból. Azért is lenne jó , ha maga a területrendezési terv tényleg foglalkozna a nemzeti minimum kérdésével, környezetvédelemmel, veszélyeztetettségi kérdéssel foglalkozna, hisz egy dolgot higgyen el nekem mindenki - és az államtitkár úr is, egészen biztos, hogy osztja a véleménye met : Magyarország karsztvízkészletének a kérdése. Ez nemcsak Magyarországon életfontosságú kérdés, hanem a világban mindenütt, egyre nagyobb értéke lesz a karsztvíznek, az ivóvízbázisainknak. Hogyha ott nem tudunk olyan lépéseket meghatározni, amelyek sz igorú korlátokat vezetnek be, akkor feléljük a jövő nemzedéknek az életterét, életesélyét és életterét. Nem véletlenül mondtam el - és nemcsak most mondom, hanem az előző időszakban is mondtam , hogy az 1/A vízbázisok területén lenne elsődleges például a csatornázás kérdése. Ma ebben az
