Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
577 Egyrészt maximálisan egyetértek vele bizonyos kérdésekben, ahogyan a vezérszónoki időszakban is megfogalmaztam, és örülök annak, hogy államtitkár úr itt van, hisz ismeri elég jól Veszprém megyét , talán egykét gondolatra visszautalnék. Az összefoglaló hátsó részében lévő paragrafusokban a rehabilitációs résznél szerepel Pécs kérdése. Ez nagyon rossz megközelítés, most nem Péccsel kapcsolatban és nem az uránbányával kapcsolatban mondom, de ez nagy on rossz megközelítés, hisz ebben az országban számos olyan terület van nagyságrendekben, veszélyességében, mint Pécs. Tehát vagy beemelem az összes olyan érintett területet, amelyeknél ugyanúgy kormányzati eszközökkel, önkormányzati és regionális eszközök kel a rehabilitációt végre kell hajtani, vagy pedig mindenkit kihagyok belőle. (18.00) Tehát ezt egy helytelen lépésnek tartom. Én csak Ajka példáját mondom önnek, hisz tegnap pont a miniszter úrnak tettem fel kérdést a Bakonyi Erőmű Rt.vel kapcsolatosan, 50 millió tonna szürke, vörösiszap, meddőhányók, bányabeszakadások, és ha adott esetben megszűnnek az ipari üzemek, akkor annak a teljes barnamezős rehabilitációját végre kell hajtani - több ezer hektár! Én akkor is elmondtam, hogy környezetvédelmi szemp ontból hiányosnak tartom magát a területrendezési tervet. Ahogy ez több éven keresztül végigment önkormányzatokon, területfejlesztési, vagyis térségi társulásokon, megyei területfejlesztési tanácson, régiókon, kialakult egyfajta elfogadottsága magának az o rszágos területrendezési tervnek, viszont a környezetvédelem szempontjából én rettentő hiányosnak tartom. Ezt mondom azért is, hisz nem létezik Magyarországon egy olyan térkép, ami az ország veszélyeztetettségi térképét jelentené, ahova a területrendezési törvény… - hiszen a mostani területrendezési törvénnyel tulajdonképpen az elmúlt ötven év összes rosszul végrehajtott, akár építészeti, akár természetvédelmi vagy abba beavatkozó dolgait elismeri. Tehát nem nyúl vissza azzal, hogy ha adott esetben ott bárm ilyen tevékenység megszűnik, akkor ott gátat szabok az új területrendezési törvénnyel, és adott esetben nem adok helyt annak, hogy ott bárminemű építkezés történjen. Nagyon sok, számos példa volt arra az elmúlt időszakban is, hogy olyan területekre adtak k i építési engedélyt, ahol később betegségek kapcsán vagy folytán kiderült, hogy az a terület annak idején, ezelőtt 3040 évvel veszélyeztetett terület volt környezetvédelmi szempontból. Ezért is fogalmaztam én a vezérszónoki hozzászólásban is úgy, hogy egy fajta nemzeti minimumot kellene meghatározni, meg kellene állapítani, hogy hol tartunk, ahhoz képest maga a területrendezési törvényünk mit kíván nagyon szigorúan szabályozni. Mint ahogy a Balatontörvénynél is tulajdonképpen kemény vitákkal, parlamenti vi tákkal, sőt mi több, az állampolgárok negatív megjegyzéseivel együtt, de egy nagyon kemény balatoni törvény tudott kialakulni. Ugyanezt a célt kellene hogy szolgálja maga a területrendezési törvény is, ahol azt mondom, hogy a természetből további rablást n em engedek, fogalmazzunk úgy, mint ahogy Budapest esetében is, Budapest egyre jobban kitágul, mert olyan területek kerülnek építészeti szempontból bevonás alá, amelyeket meg kellene őrizni a jövő számára. Tehát nemhogy engedem a bővítését, hanem igenis, pa rkosítani kellene adott esetben, és az élettérnek, fogalmazzunk úgy, az ökológiai sokszínűségével együtt biztosítani kellene azt, hogy az állampolgárok valóban egy csodálatos környezetben tudjanak élni. Ez az, amit én mindenképpen nehezményezek, és valami útonmódon kérem azt, hogy ez még egyfajta pótlással kerüljön hozzá vagy kerüljön be magába a területrendezési törvénybe. Amit én úgyszintén elmondtam akkor is, az 1800as évek végén, 1920ig Magyarországon számos olyan, a tiszai vízgyűjtő területre vonatk ozó szabályozási terv készült el, amelyek, állítom, ma is nagyon korszerűnek tekinthetők, sőt mi több, rettentő korszerűnek tekinthetők. Azóta tulajdonképpen - és főleg az elmúlt ötven év folyamán - teljes egészében megszűnt maga a vízkormányzás, a nyári z áportározók kérdése, a vízelvezető rendszerek kérdése ma már hellyelközzel találhatók meg. Az elmúlt időszakban építettük a gátakat, és ahogy Ukrajnából jött le
