Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
572 szerintem most is igaz ránk: “Bennünk minden készség, vágy, óhajtás, szinte epedés, a kikerülhetetlen szükség érzete. Minden, ami szívben lakozik, elegendő, de zsebünk üres, jártasságunk semmi, agyunk féltékenység, s alkotmányos kérdések fészke.” Úgy gondolom, mind ez igaz ránk, és ez a törvény ebben a tekintetben inkább újabb ellentmondásokat hozott, semmint megnyugtatott volna bennünket. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett fe lszólalásra Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó, képviselő úr. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Szekeres Államtitkár Úr! Magam is úgy vélem, hogy indokolt e gy laza, inkább csak szabályokat lefektető, mint konkrét területrendezési előírásokat részleteiben is taglaló és rögzítő törvény formájában levezetni a majdani országos területrendezést. Indokolt lehet ez a módszer a munka mérete, nagysága miatt is, hiszen például a Területrendezési Intézet 1951 decemberében csak 33 vaskos kötetben tudta összefoglalni az ország területrendezési tervét. Már eddig is sok ezer oldalra tehető a települések, kistérségek és megyék területrendezési elképzelése. Nyilvánvalóan hossz as vizsgálatok, viták és alkuk szükségesek ahhoz, hogy ezekből a későbbiekben összeálljon egy teljességre törekvő, részletes országos területrendezési terv. A konkrét területrendezési döntések nagy részét amiatt is elkerüli ez a törvé nytervezet, mert még kialakulatlan Magyarország regionális beosztása. A leendő régiókat az Európai Unió szabályai szerint a települések, kistérségek irányából, tehát alulról kell felépíteni, s ezt a területi, helyi népszavazással kell megerősíteni. Úgy vél em, még messze állunk ettől a regionális beosztástól. Csupán annyi biztos és bizonyos számomra, hogy a megyék puszta összevonása már most erős ellenérzést és sokszor elutasítást vált ki. Például választókerületem szomszédságában a Tiszazug lakói nyilván a jóval közelebb fekvő Szegedet kívánják régióközpontnak, nem pedig a távoli Debrecent, a magam ismeretei szerint. És államtitkár úr talán vissza tud igazolni, hogy a Jászság lakói közelebb érzik magukat Pest megyéhez, mint a jelenlegi régiós partnerükhöz, a távoli SzabolcsSzatmárBereg megyéhez. (17.40) Természetesen nem szabad megrekednünk a mai megyei területi beosztás adta lehetőségeknél, hiszen akár a Kisalföld, akár a DunaTisza köze mint természetes tájegységek is elképzelhetők, mint majdani régiók. N agyon sok olyan közös természeti adottság, közös növénykultúra és gazdálkodási lehetőség, például a tanyavilág léte, és sorolhatnám még tovább, köti össze úgy a DunaTisza közén fekvő településeket, hogy célszerű lenne például távlatban egy közös régióba t artozniuk Kecskemét központtal. Tudom, hogy ennek a törvénytervezetnek nem tárgya Magyarország regionális beosztása, de vajon dönthetünke felelősen autópályák, autóutak nyomvonalairól úgy, hogy még azt sem tudjuk, milyen régióközpontok között kellene miné l hamarabb megépülniük ezeknek az utaknak? Úgy tűnik sokszor, hogy kissé elsietett volt ez a régen várt törvény, vagy a törvény egy részének benyújtása, hiszen például a német területrendezési törvényt is úgy alkották meg, hogy ez előtt az ország település einek a szerepkörét határozták meg, és ehhez viszonyítva döntöttek a területrendezésről. Horvátország is a háború utáni újjáépítés feladataihoz szabta a területrendezési tervét, azaz a területrendezés feladatát megelőzte egy területfejlesztési és újjáépíté si elképzelés jóváhagyása. Nálunk a sorrend fordított, azaz a területrendezés nem a területfejlesztési
