Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
541 ELNÖK (Ha rrach Péter) : Pásztohy András képviselő úr a következő felszólaló, MSZPfrakció. PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági vállalkozók, termelők, tehát a mezőgazdaság szereplői már régóta várják, hogy az agrárpia c megfelelően szabályozott legyen, és egyfajta jövedelembiztonságot adjon a termelési folyamatokban. Úgy gondolom, nem árulok el titkot, amikor az mondom, hogy az elmúlt tizenhárom évben, de mondhatok másfél évtizedet, erre hiába vártunk, mert ez nem törté nt meg. Azt is jól tudom, hogy a termelési folyamatokban a jövedelembiztonságot nemcsak a piac szabályozása, hanem egy jó támogatáspolitika, egy jó adópolitika is nagyban segíti. Tehát nem lehet csak a jövedelmet garantálni a piaci szabályozással. Egyébkén t a jelenleg hatályban lévő '93. évi VI. törvény, amely a magyar agrárium első, piaci viszonyokat szabályozó törvénye volt, kisebbnagyobb foltozgatással betöltötte a hozzá fűzött reményeinket, bár nyilván nem teljesen. Azonban nagyon fontos, hogy az Unió előtt az agrárvertikum, az agrárium szereplői megismerkedjenek úgy fogalmakkal, új intézményekkel, a gazdálkodás feltételeivel, hiszen másfél év múlva az uniós szabályozási rendszerben gazdálkodunk, és nem árt, ha időben figyelembe vesszük mindezt. Az elmú lt tíz év szabályozásáról annyit, hogy az elsősorban a piacszabályozásra, a garantált áras rendszerű szabályozásra épült. Tudjuk, hogy a garantált ár a termelési költségek 70 százalékát tartalmazta, aminek rossz hatása is volt, a kereskedő az ár centrumát elsősorban a garantált ár felé közelítette, tehát nem felfelé húzta a piaci árat, hanem inkább a garantált ár felé levitte, mindenképpen hátrányt okozva ezzel a mezőgazdasági termelőknek. Egyébként a közös agrárpolitika nem ismeri a garantált ár fogalmát, ezért a piacszabályozási feltételek teljesítése, a működés folyamatosságának biztosítása és a csatlakozással járó előnyök kihasználása érdekében is nagyon fontos, hogy a csatlakozás időpontjában automatikusan a hazai szabályozásban hatályba lépő, sokat eml egetett és itt is elhangzott termékpályaszabályozásban foglaltakat megismerjük, és a mögötte lévő tartalommal is megismerkedjenek a termelők. Az elmúlt években csak részben megoldott problémaként merült fel a beszállítói biztonságot szavatoló rendszer lét rehozása - erről Kis Zoltán államtitkár úr is szólt , ugyanis a hatályos szabályozás alapján nem állnak rendelkezésre azok a jogszabályi feltételek, amelyek garantálják, illetve garantálhatják a mezőgazdasági termelőket megillető tartozások megtérítését. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mezőgazdasági termelő relatíve mindig jobban ki van szolgáltatva akár a kereskedőnek, akár a felvásárlónak - helyzeténél fogva is , főként akkor, ha olyan megosztott és érdektagolt a termelői struktúra, mint ami Magyarországo n az elmúlt másfél évtizedben kialakult. Azok a termelők, kereskedők, feldolgozók, aki féltik a nemzeti agrártermelést és kereskedelmet, és hosszú távon gondolkodnak, már régóta szorgalmaznak ilyen megoldásokat. A magyar agrárvertikumnak egyik kiemelkedő p roblémája, szintén elhangzott ma többször, hogy a kereskedelmi láncok politikája következtében beálló piaci árak leszorítása mellett a fizetési határidők elhúzódnak, aminek hatására a termelők, feldolgozók tömegei mehetnek tönkre, miközben mindenki látta, hogy az úgynevezett napi cikkek - itt a tejre utalnék, a gyümölcsre - 4060 napig vannak a polcokon és nem egykét napig. A termelők, a vállalkozások mindannyian hitelből gazdálkodnak, amelynek következtében jelentős hitelek halmozódnak fel, amennyiben fin anszírozzák a gazdálkodókat. Megítélésem szerint nem engedhető meg a fizetési határidőknek a termelők szempontjából elengedhetetlen mértéke és a forgótőke kivonása, ez teljességgel lehetetlenné teszi a normális és tisztességes gazdálkodást. Úgy gondolom, h ogy mind a számlázott átadási áron történő értékesítés, ami a gyakorlatban tapasztalható, mind a fizetési határidők elhúzódása sokkal jobban sújtja a mezőgazdaságot és az abból élőket, mint más ágazatban dolgozókat és gazdálkodókat.
