Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
533 miszerint nagyon sokáig természetes volt, hogy az agrárium r észvevői megfelelő mezőgazdasági képzettséggel, ismeretekkel irányították az agrárcégeket vagy akár magántevékenységüket és gazdaságukat. Az elmúlt időszak történései, a privatizáció olyan típusú változásokat hozott létre mind a termelésben, mind a feldolg ozásban, mind a kereskedelemben, aminek következtében olyan új tulajdonosi kör került birtokba, akik ilyen irányú képzettséggel, előképzettséggel és szakmai elkötelezettséggel - ami a mezőgazdaság irányában nagyon szükséges, aki ezen a területen dolgozik, az tudja - nem rendelkeznek. A másik, hogy a kereskedelem főleg azzal a magatartásával, hogy az ezer sebből vérző agrártermelőkkel fizetteti meg a készletét, és beszerzési ár alatti akciókat hajt végre, szintén komoly szerepet vállal az agrárágazat sorsát nehezítők körében. Persze mindkét baj ellen van orvosság is, például a visszalevő állami agrárcégek privatizációjánál előtérbe kell helyezni a szakmai befektetői kört, a dolgozói és a menedzsmenti konzorcium kivásárlását, valamint segíteni kell egy megfele lő magyar termelői, feldolgozói, kereskedői országos hálózat kiépítését, amely - elsősorban a magatartásával - felveszi a harcot a jelenlegi agresszív, néha csak a saját érdekeit figyelembe vevő hálózatokkal szemben. Még egy, de nem lényegtelen körülmény: a várható és remélt európai uniós tagságunk, amelyhez igazítani kell a saját agrártörvényeinket is. Így ezt az 1993ban született, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt is. Ez a törvényjavaslat egy kerettörvényt javasol megvalósítani, már figyelembe v eszi az európai uniós szabályozást, lehetővé teszi, hogy már a csatlakozás előtt bevezethessünk olyan elemeket, amelyek segítik a szabályozást és annak közelítését, és végre tudja hajtani a szükséges rendszerátalakítást, és azt működőképessé teszi. Ilyen alapkövetelmény a termékpályás szabályozás kötelezővé válása. Ennek következtében a kötelező elemek termékpályaszabályozás alapú meghirdetését írja elő, és van benne egy olyan elem, ami minden agrártermelő álma volt, hogy kiszámítható körülmények között d olgozzon, hiszen ezeket az elemeket a kiszámíthatóság miatt hét évre kell meghirdetni és figyelembe venni. A garantált ár legnagyobb hibája az volt - és arról is vita volt, hogy be kelle vezetni az intervenciós árat , hogy semmilyen nyereségtartalommal n em bírt, ez egy olyan típusú tűzoltó ár volt, amely a költségek 70 vagy az állam jó szándékától függően 80 százalékos megtérítését tette lehetővé. Az intervenciós ár, bár nem mindent megoldó csodaszer, de a kölcsönös felelősség alapján jól kezeli az állam és - szeretném hangsúlyozni - a fegyelmezett, kiszámítható termelő viszonyát. Hogy ez sokkal nagyobb fegyelmet, pontos regisztrációt, tervezett termelést követel a termelőtől is, az igaz. De gondoljunk csak arra, amikor egyik évben a búza felvásárlási ára 18 ezer forint, a következőben 30 ezer, a kukoricánál ugyanez lejátszódik, a sertés ára az egyik évben 390 forint, a következőben 220, nos ilyen körülmények között vajon mennyire tervezhető a mezőgazdasági és agrártermelés. S el kell sajnos felejtenünk azt a jól hangzó volt miniszteri mondatot is, hogy a magyar paraszt termel és nem ír, mert sajnos fel kell készülnünk arra is, hogy az államtól kapott támogatásokról pontosan, követhetően el lehessen számolni. További fontos elem, hogy az agrárpiaci rendtartá s irányítását, szervezését és szabályozását a miniszter végzi, és a működéssel kapcsolatos tevékenységet az agrárintervenciós központ, valamint a termékpályabizottságok látják el. Ebben a folyamatban jól érzékelhető, hogy megnő a szabályozásban a miniszte r szerepe, és annak a gyámságnak a megszűnése, ami más miniszterekkel közös döntési kompetencia volt, sokkal felelősségteljesebb mozgásteret biztosít a számára. A termékpályabizottság készíti elő a döntéseket, javaslatot tesz a termelési, bel- és külkeres kedelmi kérdésekben és az alkalmazandó piacvédelmi intézkedésekre. Úgy gondolom, hogy ebben a törvényben igen fontos ezeknek a folyamatoknak a társadalmasítása, és a termékpálya minden részvevőjének az a lehetősége, hogy beavatkozzon ezekbe a folyamatokba. Ennek a szabályozásnak van két olyan eleme - képviselőtársaim már kitértek rá , amire azt mondják, hogy ezek nem piacszerűek, sértik a vállalkozás és a szerződés szabadságát. Az egyik a fizetési határidő megkötése, a másik pedig az élelmiszerek esetében a beszerzési ár alatti értékesítés
