Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa:
3970 ELNÖK (Harrach Péter) : Tisz telt Országgyűlés! Soron következnek az országgyűlési biztosok beszámolói. Az elfogadott napirendi ajánlásunknak megfelelően az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési bizt osának, valamint az adatvédelmi biztos felszólalására egymást követően 2020 perces időkeretben kerül sor, majd a kormány ismerteti álláspontját valamennyi beszámolóról együttesen, 20 percben. Ezt követően pedig a beszámolók és az országgyűlési határozati javaslatok vitájára kerül sor különkülön. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének felszólalása, a napirendi ajánlás szerint 2020 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Lenkovi cs Barnabás úrnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. DR. LENKOVICS BARNABÁS , az állampolgári jogok országgyűlési biztosa : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A 2002es évről szóló beszámolónk legáltalánosabb és legfontosabb megállapít ása az, hogy az általános biztos és az általános helyettes irodája az Országgyűlési Biztos Hivatalának kapcsolt részeivel az elmúlt évben a folyamatosság, a kiegyensúlyozottság és a továbbfejlődés jegyében minden fennakadástól vagy zavartól mentesen működö tt. Az országgyűlési biztoshoz és általános helyetteséhez a 2002. év folyamán 3860 ügy érkezett, amelyek összesen 4936 panaszt foglaltak magukba. Ugyanakkor a 2002. évben 5153 panasz vizsgálatát fejeztük be, amiből nyilvánvaló, hogy még mindig több volt a befejezés, mint az érkezés. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a 2002. év második felére sikerült ledolgoznunk az úgynevezett ügyhátralékot, ami az előző ciklus utolsó másfél évében elsősorban az általános helyettes hiányának köszönhetően halmozódott fel. A restancia feldolgozásának köszönhetően 2002ben egyensúlyba került a hivatal kapacitása és a beérkező ügyek száma. Ebből következően 2002 végére, 2003 elejére jutottunk el oda, hogy saját tevékenységünknek és a hivatal munkájának minőségi továbbfejlesztésé n is nagyobb intenzitással tudjunk gondolkodni. Erre elsősorban az kényszerített bennünket, hogy változatlanul az összes vizsgált panasz mintegy négyötödét, 83 százalékát hatáskör hiányában el kellett utasítanunk. Számszerűen ez azt jelenti, hogy az 5153 v izsgálat eredményeként 4324 panaszt utasítottunk el. Ezek közül 18at jelentésben, 303at más, a vizsgálatra hatáskörrel rendelkező szervhez való áttétellel, de az esetek túlnyomó többségében, 4003 esetben hatáskörhiányos elutasításról volt szó. Ezt a munk át, mondhatnánk: szűrő funkciót eddig nem az országgyűlési biztos és általános helyettese közvetlen munkatársai végezték, hanem az OBH hivatalán belül a hivatalvezető irányítása alatt szervezett jogi elemző főosztály. Mivel ezáltal az elutasított panaszok nagy többségének tartalmára vonatkozóan az országgyűlési biztosnak és általános helyettesének közvetlen információja, az elutasítások terén gyakorlati tapasztalata nem volt, úgy döntöttünk, hogy a kétlépcsős megoldást megszüntetjük, az elemzést és a vizsgá latot szervezetileg és módszertanilag is integráljuk. A szervezeti átalakítást egyúttal egy tartalmi, stílusbeli átalakítással kapcsoltuk össze. A panaszosokat az elutasítás mellett is teljeskörűen tájékoztatjuk, hogy panaszuk orvoslására milyen egyéb jogi utakat és fórumokat tartunk lehetségesnek, illetve tájékoztatjuk őket a jog- és érdekérvényesítés egyéb lehetséges módozatairól, de annak esetleges lehetetlenségéről is. Ezáltal a panaszosok az elutasító határozatokban nemcsak negatív választ kapnak, hane m pozitív, érdemi információkhoz is jutnak. Ezzel az ombudsmanok egyfajta jogi ismeretterjesztést, jogtudatformálást is megvalósítanak, az esetek túlnyomó részében nem csupán az emberi jogok terén. Ez ugyan nem volna a szűkre szabott hatáskörünkből levezet hető feladatunk, a társadalmi hasznossága azonban nyilvánvaló. Ugyanakkor, ha csak közvetve is, de hozzájárul az ombudsmani intézmény még szélesebb körű és alaposabb társadalmi megismeréséhez és elfogadásához, hatáskörének, a
