Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa:
3971 demokratikus jogállamon belüli alapjogvédelmi funkciójának tudatosodásához, és ezáltal a valódi emberi jogi panaszok előterjesztésének gyakorlatát mozdítja elő. Az elutasítások gyakorlatának közvetlen megismerése módot ad arra is, hogy az ombudsmanok a panaszokon keresztül betekintést nyerjenek a társadalmi folyamatok változásába, figyelemmel kísérjék azokat a területeket, ahonnan nagyobb számban érkeznek panaszok vagy amely területeken a panaszok súlyosbodnak. Ezen információk birtokában figyelemmel kísérhetik a környezetvédelem, a gye rmek- és ifjúságvédelem, a szociális biztonság s a többi változásait, és módjuk van saját munkájuk súlypontjainak áthelyezésére, a hivatal szervezetének korrekciójára, illetőleg arra, hogy megfelelő jelzésekkel éljenek az intézkedésekre hivatott szervek fe lé. Az elemzés és a vizsgálat szervezeti integrálását indokolta az európai uniós csatlakozás is. Az emberi jogok európai uniós értelmezése és egységes gyakorlati alkalmazása munkatársaink külső és hivatalon belüli továbbképzését is igényli. Ahogyan az Alko tmánybíróság figyelemmel kíséri és döntéseiben hasznosítja a külföldi alkotmánybíróságok gyakorlatát, precedens értékű döntéseit, úgy hivatalunkban is figyelemmel kísérjük és hasznosítjuk más nemzeti ombudsmanok beszámolóit, fontosabb eseti döntéseit, kiem elt figyelmet fordítva az Európai Unió ombudsmanjának gyakorlatára. Az emberi jogok védelmére hivatott nemzeti intézményeknek ez az egymás tapasztalatait hasznosító, egymásra hivatkozási gyakorlata nagymértékben hozzájárul az egyes nevesített emberi jogok további fogalmi tisztázódásához és gyakorlati alkalmazásuk egységesüléséhez. Ami pedig az emberi és alkotmányos alapjogok gyakorlati érvényesülését illeti, a hozzánk forduló állampolgárok panaszaik közel felében a hatóságok, illetve monopol helyzetű közszo lgáltatók eljárását sérelmezik, és csak mintegy negyedében magát az érdemi döntést. Ennek megfelelően a leggyakrabban változatlanul a jogállamiság követelménye, az abból levezethető jogbiztonság és tisztességes eljárás követelménye sérül. A megállapított a lkotmányos visszásságoknak egyharmada ezen jogok sérelmét valósítja meg. Ami a bepanaszolt szerveket illeti, az elmúlt évekhez hasonlóan a legtöbb panasz, minden negyedik a települési önkormányzatok eljárásával összefüggésben érkezett az OBHhoz. Ezt követ ik a büntetőügyek, elsősorban a rendőrséggel és a büntetésvégrehajtással szembeni panaszok, majd a közüzemi szolgáltatók elleni panaszok. Ezek a számadatok és arányok összhangban vannak a fejlett nyugati országokban tapasztalható hasonló adatokkal. Ezért is mondható, hogy az ombudsmanok egyik kiemelt közös célja - nemzetiségüktől függetlenül - az ügyfélbarát közigazgatás és a fogyasztóbarát közszolgáltatás, a kettőt általánosítva: egy emberbarát társadalom megteremtése. Ez az Európai Unió Alapvető Jogok Ch artájában, annak 41. cikkében nevesítésre is került, mint az állampolgároknak a megfelelő közigazgatáshoz való joga. Ez azt jelenti, hogy a charta egyebek mellett mindenki számára biztosítja a pártatlan, tisztességes, ésszerű határidőn belül lezárt eljárás t, az ügyfél meghallgatását, az iratokba való betekintési lehetőség biztosítását. (13.50) Annak érdekében, hogy a charta rendelkezése valódi értelmet nyerjen, és egységes közigazgatási mérce kerüljön felállításra, a legtöbbet éppen az európai ombudsman tet te, amikor gyakorlatának tapasztalatait is felhasználva, keresztülvitte a megfelelő közigazgatási magatartásról szóló kódex, a „The European Code of Good Administrative Behavior” kidolgozását és elfogadását. A legfontosabb emberi jogok egységesedésének ez a példája különösen irányadó és ösztönző hatású lehet a csatlakozás küszöbén álló országok számára, és egyben felvillantja a nemzeti ombudsmani tisztség európai irányultságának egyik fontos területét is. Külön kell említést tennünk arról, hogy változatlanu l számottevő a bíróságok eljárását vagy döntését sérelmező panaszok száma – 660 , és aránya, amely az 1996os 10 százalékról 2002re az összes panaszok 18 százalékára emelkedett. Ez a számadat és számarány egyrészt indokolttá teszi, hogy megbeszéléseket k ezdeményezzünk az ilyen panaszok sorsáról a Legfelsőbb Bíróság és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökével, másfelől mivel az egyéb hatáskörhiányos panaszok száma sem csökkent, ki kellett találnunk az állampolgárokkal folytatott állandó pár beszéd
