Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - „Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatok” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TOLLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3909 megtanultuk azt is, hogy felelősek vagyunk a saját döntéseinkért, és n em a felső hatalmaknak elsősorban, hanem azoknak, akik az önkormányzati képviselőiket és a polgármestereket választják: a társadalom tagjainak, a népnek. Én azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb üzenete az önkormányzatiságnak, és ehhez képest lehet meg fogalmazni azt, hogy jól, rosszul, rosszabbul vagy jobban tudjuke működtetni ezt a rendszert. Persze, 1990ben volt egy illúzió - volt egy illúzió, hogy minden, ami szükséges, az finanszírozható. Ez az illúzió hamar szertefoszlott, hiszen kiderült, hogy a kkora a lemaradásunk Európában, a világban, az élet majdnem minden területén, és elsősorban a helyi közszolgáltatásokban, amit bizony nem egy, nem két év munkájával lehet behozni, hanem hosszú, kínkeserves munkával és finanszírozással láthatók el ezek a fe ladatok. Amikor ez az illúzió szertefoszlott - és minden kormány segített egy kicsit szertefoszlatni, azért hozzáteszem, jórészt az ország gazdasági állapotának függvényében, néha szubjektív politikai érdekek mentén, néha pedig egyszerűen csak oda nem figy elésből, tehát amikor ez az illúzió szertefoszlott , azért mindenki megpróbálta azt, hogy valami jobb önkormányzatot hozzon létre. Az első kísérlet mindenképpen az volt, hogy a közszolgáltatásokat, vagyis a közigazgatást és az önkormányzatok által végzett szolgáltatásokat próbáltuk jobbá tenni. Meg kell mondjam, hogy ez nem egy sikertelen történet; nem tudok olyan települést ma Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen színűnek nevezzük vagy képzeljük el, ahol nem javult a közigazgatás színvonala, aho l nem javult az államigazgatás elérhetősége, és az önkormányzat által fenntartott körjegyzőségek munkájában pedig a szakmaiság az elmúlt tizenhárom évben jelentősen javult és növekedett. (8.50) Nem tudok olyan önkormányzatról, amely nem törekedett arra, ho gy az akkori települési állapotokat javítsa. A tiszta, virágos falu egy ilyen nagyon egyszerű képnek tűnik, de képzeljük el, hogy milyen nehéz volt elérni ezt a lehetőséget; vagy a belterületi utak állapotának nagy nehézségek által, egyre inkább történő ja vítása; vagy az iskolák állapotának folyamatos javítása úgy, hogy pótlólagos források általában nem álltak rendelkezésre, ezt is hozzá kell tenni. Tehát azt mondom, hogy ezeken a területeken a magyar önkormányzatiság - függetlenül attól, hogy milyen telepü lésről beszélünk, fővárosról vagy aprófalvas településről - nagyot alkotott az elmúlt 13 évben. Mi ronthatta ennek az önkormányzatiságnak a helyzetét? Teljesen természetesen az, ami a finanszírozási kérdéseken túlmutat. Egyrészt olyan feladatokat telepítet tünk '90ben az önkormányzatokra, amelyeknek, már akkor is látszott, nem tudnak megfelelni. Nem lehet egy fővárosi feladatsort levetíteni egy kistelepülési önkormányzatra, nem lehet összehasonlítani egy középvárosi vagy egy nagyvárosi igény, szükséglet- é s feladatsortelepítést egymással, hiszen mindegyik önmagában olyan lehetőséget és követelményt tartalmaz, amelynek adott esetben vagy meg lehet felelni vagy nem, de a széles általánosságban biztos, hogy nem. Úgy gondolom, hogy ha a financiális kérdésekről beszélünk - és azért nem részletezem, mert minden településszintről valamennyi kollégám ezeket a problémákat önök elé fogja terjeszteni , akkor viszont két trend megfigyelhető. Az egyik: tartósan megbomlott a feladatok és a finanszírozások közötti összha ng, ez '90 óta gyakorlat. A másik: a forráshiány mindig más területen jelentkezik, ennek pedig mindig az volt az okozója, hogy a parlament vagy az aktuális kormány igyekezett még jobbá varázsolni az önkormányzati feladatsort, csak mindig elfelejtette hozzá tenni azokat a pénzeszközöket, amelyek a feladatok ellátásához voltak szükségesek. Ez a folyamat 1992ben a nem finanszírozott közalkalmazotti törvény végrehajtásának elmaradásából eredt. Ezt a hiányt mára sikerült pótolni. Az elmúlt időszak legnagyobb pro blémája az volt, hogy azokat a feladatsorokat, amelyeket normatív finanszírozásban akartunk megvalósítani, bizonybizony eltérő súllyal és jelleggel kezeltük, és nagyon finom ez a megfogalmazás: azaz a normatív ellátási rendszerünk olyan széles körűvé vált , ami költségvetési szinten már egyszerűen kezelhetetlen. 240 normatíva található ma az
