Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 17 (49. szám) - Mádi László és Nógrádi Zoltán (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Miért akarja a szocialista kormány tönkretenni a lakásszövetkezeteket azzal, hogy újabb terheket ró rájuk?” címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
381 Természetesen, tisztelt képviselőtársaim, az önök segítségére és megkülönböztetett figyelmére is szükségünk van ahhoz, hogy eredményes legyen az elterelés és hogy csökkenthessük a veszélybe került fiatalok számát. Köszönö m a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kérdezem az interpelláló képviselő asszonyt, elfogadjae a miniszter asszony válaszát. DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a miniszter asszony válaszát. Fontosnak tartottam újra szóba hozni a büntető törvénykönyv módosítását a drogfogyasztókkal kapcsolatban, és ezt az üzenetet küldeni tulajdonképpen a drog bűvkörébe került, többségében fiatalkorúaknak, hogy ne féljenek a büntetéstől, hanem mihamarabb forduljanak a segítségért. Köszönöm , a válaszát elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) (15.30) Mádi László és Nógrádi Zoltán (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Miért akarja a szocialista kormány tönkretenni a lakásszövetkezeteket azzal, hogy újabb ter heket ró rájuk?” címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Mádi László és Nógrádi Zoltán, a Fidesz képviselői, interpellációt nyújtottak be a pénzügyminiszterhez: “Miért akarja a szocialista kormány tönkretenni a lakásszövetkezeteket azzal, hogy újabb terheket ró rájuk?” címmel . Nógrádi képviselő úrnak adom meg a szót. NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Lassan már kezdik megszokni az emberek, hogy mást értsenek a szavakon akkor, amikor a szocialisták beszélnek: ha az árkok betemetését említik, akkor tömeges elbocsátásokra gondolnak; amikor a munkahelyteremtést emlegetik, akkor pedig gyárbezárásokra kell gondolni. Ez a helyzet az otthonteremtés területén is: ígéretek, személyes garanciav állalások sűrűn szerepeltek, ám az ostor most mégis a lakásszövetkezeteken csattan. Tudjuk, hogy az előző négy év kormányzása elég magasra tette a mércét: a polgári kormány számára az otthonteremtés feltételeinek javítása mind az emberek életkörülményei sz empontjából, mind a gazdaság fejlődése szempontjából kulcsfontosságú volt; ezért született a Széchenyiterv, ezért is indítottuk el újra útjára a bérlakásprogramot és a hiteltámogatások elindításával az új és a használt lakások vásárlását elősegítő kedvezm ényeket. A választási ígéretek után jött a keserű valóság: több mint másfél millió egyszerű polgárt sújt az az intézkedés, amelynek következtében az év elejétől a lakóépületkezelés tárgyi adómentessége megszűnt, az üzemeltetési költségek után a korlátozot t adóvisszaigénylés lehetősége nélkül 25 százalékos forgalmi adót kell fizetni a költségvetés javára, önmagában mintegy 30 százalékkal emelve ezáltal a közös költséget, nem számítva a helyi és a központi közüzemi szolgáltatási díjak növekedését. A törvény módosítás indokolatlan különbséget tesz a lakásszövetkezeti tagok és a társasházi tulajdonosok között, a társasházak számára ugyanis az alanyi adómentesség választható, míg a sok házat kezelő lakásszövetkezetek jogi személyként túllépik az alanyi értékhatá rt.
