Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3779 Ugyanis nincs értelme törvény t alkotni akkor, amikor mindenki tudja, hogy az a törvény betarthatatlan. Nincs értelme törvényt alkotni akkor, amikor az érintettek azt nem fogadják el, hiszen a jogalkotásról szóló tanítások szerint a törvény hatályosulásához arra is szükség van, hogy a szabályozásban érintett állampolgárok, jelen esetben az egészségügyben dolgozók azt elfogadják, azzal azonosulni tudjanak. Ha elfogadjuk, márpedig el kell fogadnunk, hogy az egészségügyben tevékenykedő köztestületek, érdekvédelmi szervezetek túlnyomó többs égében reprezentálják az egészségügyben dolgozókat, akkor azt kell mondanunk, jobb lenne, ha a kormány visszavonná a javaslatát, ugyanis nem sikerült egyetlen érintett szervezetet a törvény mögé felsorakoztatnia. Pedig ezek a szervezetek csapdahelyzetbe ke rültek, mert két hét múlva a kormánypárti többség el fogja fogadni a köznyelvben csak kórháztörvénynek ismert jogszabályt, mely alapvető változásokat indukálhat az egészségügy területén. Az úgynevezett kórháztörvénnyel szemben megfogalmazott számtalan krit ika közül az egyik lényeges kifogás az volt, hogy a korábbi törvényben - méghozzá önálló részként - benne foglalt, az orvosi tevékenységek végzésének formáiról szóló fejezet az új törvényből kimaradt, mondván, hogy azt külön törvényben szabályozzák. (11.50 ) A tárca vezetője még fel is kérte az Orvosi Kamarát, hogy készítsen el egy javaslatot. A kamara a tervezetét elkészítette, átadta, majd csalódva kellett tapasztalnia, hogy hiába dolgozott, ez a kormány teljesen más jogszabályt nyújtott be a parlamentnek. Az orvos ugyanis megszűnt létezni: egészségügyi dolgozó lett belőle. Egészségügyi dolgozó lett a nemzetközi hírű egyetemi professzor ugyanúgy, ahogy az alapfokú ismeretekkel rendelkező beteghordó, vagy a ma már többször említett villanyszerelő. Kérem, ne úgy értelmezzék ezeket a szavakat, mintha az ágazatban dolgozó akár szakdolgozókat, akár kisegítő dolgozókat nem értékelném megfelelően. Hisz' abban, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy az orvosoknak az egészségügyi ellátásban kitüntetett szerepük van. Nem hiszem, hogy bárki kétségbe vonja, hogy az orvosnak a gyógyításban egyedüli és kizárólagos döntési felelőssége van, ebbe természetesen nem beleértve a betegjogokat. Elég csak az egészségügyi törvényt végiggondolni, melyben számos helyen fogalmazódik m eg az orvos diszkrecionális felelőssége. Joggal teszi fel a kérdést az orvostársadalom, hogy hol jelenik meg az orvoslás mint önálló tevékenység, az orvosi munka mint alkotó tevékenység a törvényben. Egyszerű a válasz: sehol. Hisz' a törvényben, a címét is beleértve, csupán két alkalommal került a papírra a szó, hogy “orvos”. Úgy gondolom - és ezzel miniszter asszony az expozéjában is valahol egyetértett , hogy mindenképpen megérdemelt volna egy önálló törvényt az orvostársadalom úgy, ahogy ez az ügyvédeke t, a bírókat megillette. De nemcsak az Orvosi Kamara emelt kifogást a törvénytervezettel kapcsolatban. Itt már a bizottsági vitákat idézve szó volt arról, hogy az intézményvezetők is, az intézményvezetőket képviselő Kórházszövetség is aggodalmának adott ha ngot, hisz' attól félnek, hogy ismételten olyan helyzetbe kerülnek, hogy kötelezettségükhöz nem kapnak elegendő forrást, és azt nekik kell kigazdálkodni más területek rovására. Ezt valahol alátámasztja az ezzel kapcsolatosan megjelent kommunikáció. Hisz' m iniszter asszony a bizottsági ülésen még 16 milliárdról beszélt, ezt ma az expozéjában lényegében végül megerősítette, aztán a sajtóban előbb 12, majd legutóbb egy nyilatkozatban és a mai expozéban is 10 milliárd jelent meg. Habár Vojnik képviselő asszony igazolni próbálta azt, hogy itt történtek hatásszámítások, azok az adatok valahogy nem stimmelnek, hisz', ha jól emlékszem, 30 ezer ügyeleti óráról beszélt, de valami gond lehet, mert évente azért 30 ezernél talán néhány millióval több van. Ha végigszorozz uk csak az alapellátást, és ha az összevont körzeteket nézzük, akkor is csak alapellátási szinten minimum ötmilliónak kell lennie. Tehát megalapozott az aggodalom, hogy az információk bizonytalanok, időnként egymásnak ellentmondanak. Joggal tételezték föl, hogy valaki
