Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3780 ismételten a hasára ütött, mondott egy számot, és lényegében tételes hatásszámítások a törvényjavaslattal kapcsolatban nem készültek, vagy legalábbis ha készültek, ezeket a képviselők elől jól elrejtették. Tisztelt Ház! Szó volt már róla, de m eg kell ismételni, hisz' nagyon érdekes kérdéseket vet föl a törvény 2. §ának (4) bekezdése, mely szerint a közforgalmú gyógyszertárat személyi jog alapján működtető gyógyszerészek nem egészségügyi dolgozók, ugyanis rájuk a törvény bizonyos részei nem von atkoznak. Így nem vonatkoznak rájuk a jelen törvényben kötelezően elrendelhető, illetve önként vállalt egészségügyi tevékenység időtartamára vonatkozó szabályozások sem. Pedig a patikai ügyeleti szolgálat ugyanolyan problémás kérdés, mint a fekvőbeteginté zmények ügyeleti szolgálata. De így legalább, hogy kimaradnak a szabályozásból, nem kénytelenek, nem kényszerülnek rá, hogy törvényt sértsenek. Azonban elgondolkoztató a tárca válasza a kérdésre, hogy miért vonta ki a közforgalmú gyógyszertárak gyógyszerés zeit a törvény bizonyos részeinek hatálya alól. A Nemzeti Egészségügyi Tanács április 3ai ülésén azzal indokolták a lépést, hogy a személyi jogos gyógyszerészek önfoglalkoztatónak tekinthetők. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi lesz az intézményi törvény hatására átalakuló egészségügyi szolgáltatók alkalmazottaival, akik önként vagy kevésbé önként szabadfoglalkozás keretében, vagy mondjuk egyéni egészségügyi vállalkozóként kívánják folytatni további munkájukat. Őket is önfoglalkoztatónak fogják tekinteni? És a finanszírozás oldaláról negatív megkülönböztetésben lesz részük? És ők sem fognak részesülni az önként vállalt többletmunkáért járó pluszjavadalmazásból vagy a továbbképzésért járó szolgálatmentességből? Úgy gondolom, joggal merül föl ez a kérdés. Min t a felsorolásból kitűnik, az egészségügyi dolgozók köztestületei, érdekvédelmi szervezetei, az Ápolási Kamara és a mögé fölsorakozók lényegében nem fogadták el és nagyon komoly kritikával illették a tervezetet. Az egyházak is elégedetlenek a szabályozássa l, de sajnos kérésük, javaslatuk süket fülekre talált. Engedjék meg, hogy szó szerint idézzek dr. Veres András püspök úrnak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának e tárgyban írt véleményéből: “A tervezet 5. §a tartalmazza az egészségügyi tevék enység végzésével kapcsolatos egyes szabályokat. Az 5. § (1) bekezdése kimondja többek között, hogy az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet a szakmai kamarák által kidolgozott etikai szabályok megtartásával, a legjobb tudása és lelkiismerete szerint végzi. A (3) bekezdés pedig ezen túl a szakmai felettesek utasításainak figyelembe vételét is előírja. Hiányoljuk ugyanakkor a tervezetből az egészségügyi dolgozó erkölcsi felfogására, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésére történő hivatkozást, ami alapján a dolgozó a szakmai kamarák által kidolgozott etikai szabályokat „felülbírálhatja”. Ezt a hatályos törvények is lehetővé teszik számára. Ilyen például az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvény 131. § (5) bekezdése vagy a magzati élet védel méről szóló törvény 14. §a. Azonban ennek kimondására itt is szükség van, mivel a törvényalkotó az egységes szabályozás igényével lép fel, és más törvényekben szereplő szabályokat is megismétel.” Eddig az idézet. Aktuális a kérdés, hisz' az elmúlt hetekbe n ülésezett DivonnelesBainsben az orvosi világszervezet, és határozatot hozott a jog és az erkölcs kérdésében. Mint közismert önök előtt, Belgiumban engedélyezett az eutanázia, mely ellen a döntést megelőzően és azóta is az orvosok kőkeményen tiltakozta k, és ezt etikai statútumukba be is illesztették. A hatóságok kényszeríteni próbálták az orvosokat arra, hogy ezt az etikai szabályzatukat változtassák meg. Az orvosi világszervezet tanácsa az esettel kapcsolatban, de általános érvénnyel mondta ki, hogy az etika előrébb való, mint a jog. Kimondta: ha ez a kettő szembekerül egymással, az etika élvezi az elsőbbséget. Ennek az elvnek ebben a törvényben is érvényt kell szerezni. A tárca az egyháznak az egészségügyi tevékenység végzésének lehetséges jogviszonyai t érintő javaslatát sem fogadta el. A 7. § (2) bekezdésének felsorolásából ugyanis kimaradtak az egyházi
