Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 28 (75. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nyugdíjasok helyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában címmel országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3561 hamis állításokkal. Ilyenek nagy számban elhangzottak a Házban, egyébként a mai vitában is nagyon sok ilyen típusú felszólalás megfogalmazódott. Volt egyébként az ellenzéki megfogalmazásoknak, felszólalásokna k egy másik típusa, másik csokorja is. Voltak olyan felszólalások, amelyek kifejezetten jó szándékú javaslatokat fogalmaztak meg: ilyennek tekintem például Sisák Imre javaslatait - sajnálom, hogy éppen most nincs jelen a Házban. (Sisák Imre János jelzi a k arzatról, hogy ott tartózkodik.) Igen, vendégei vannak. Ezekkel a véleményekkel a tekintetben van vitám, hogy nem számolnak kellőképpen a realitásokkal, és ezekről tárgyszerűen is szeretnék szólni. Volt egy harmadik típusa is a mai ellenzéki felszólalásokn ak, az a típus, amikor tényleg nagyon égető, nagyon élő problémát vetettek fel, hoztak szóba az ellenzéki képviselők; ilyenre gondolok például, amikor Babák képviselő úr arról szólt, hogy a nagyon hosszú szolgálati időt nagyon sok nyugdíjas esetében mennyi re nem becsüli meg a nyugdíjrendszer, mennyire alacsony nyugdíjak realizálódnak. Én ezt egy olyan nagyon fontos, reális kérdésnek tartom, amivel mindenképpen foglalkoznunk kell, de hitem szerint foglalkozunk is magában a javaslatban, az előterjesztésünkben . Ami a tárgyszerű kérdéseket illeti, ezek közül tehát az egyik, mindenképpen megoldásra váró kérdés: a szolgálati idő jobb megbecsülése. Mindannyian tudjuk, attól függően, hogy mikor ment valaki nyugdíjba, járhatott nagyon rosszul, az esetek többségében e z történt, és csak kivételképpen fordult elő, rövid periódusokban, hogy szép nyugdíjjal lehetett nyugdíjba vonulni. Hogy példát is mondjak: a nyolcvanas évek végén, amikor életbe lépett az a szabály, hogy a megelőző három év keresete alapján tudták kiszámo lni a nyugdíjakat, akkor sok vállalat élt ezzel az eszközzel, és a nyugdíj előtt álló dolgozója bérét jól fel felplankolta, következésképpen az utolsó három év alapján a megélhetést viszonylag biztosító nyugdíjat tudtak kiszámolni. De ettől az egész rendsz er, a nyugdíjastársadalmon belüli arányok csak torzultak, és az egész rendszer tényleg olyan igazságtalanságokat kezdett el tartalmazni, amelyeket azóta is cipelünk, folyamatosan cipelünk, és amelyekkel, azt gondolom, foglalkoznunk kell, mert tényleg tisz tességtelen, hogy egy egész ledolgozott élet után valaki a minimálnyugdíj környékén nyomorogjon. Következésképpen az indítványunkban kitértünk erre, és tényleg azt várjuk a kormánytól, hogy legyen javaslata arra, hogyan próbál ezeken az aránytalanságokon, igazságtalanságokon némiképpen korrigálni, például olyan módon, hogy a legidősebbeknél valamilyen korrekciós kiegészítő ellátást megpróbál bevezetni. Én ezt például egy olyan kérdésnek tartom, amiről a szemben ülő feleknek, a kormánypártnak és az ellenzékn ek nem ilyen érzelemtől túlfűtötten kellene vitatkoznia egymással, hanem egymást támogatva kellene vitatkozni. Azt gondolom, az ellenzék kritikája mégiscsak hitelesebb lenne, ha a kormányoldal törekvéseiből valamit támogatni tudna. A másik kérdés, amivel a mai vitában is hosszan foglalkozott Sisák képviselő úr, a legalacsonyabb nyugdíjak mértékének a szabályozására vonatkozott, a minimálnyugdíjak mértékére, amivel kapcsolatban való igaz, hogy már régi javaslata a képviselő úrnak, hogy kössük a minimálbér 50 százalékához azt, amit minimálnyugdíjnak tekintünk. Első látásra ez életszerű javaslat, magam is kacérkodtam a gondolattal, hogy érdemes ezt a módosító indítványt meg ezt a gondolatot támogatni. (10.30) Amikor szakértőkkel részletesebben megvizsgáltuk, ak kor a következőket kellett végiggondolnunk: először is a minimálbér, ha az 50 ezer forintra gondol, képviselő úr, az egy bruttó bér, amiből levonás van. Nettó módon, a tbjárulékok levonása után 46 ezer forintot sem kapnak kézhez a dolgozók. Márpedig a nyu gdíj is nettó, következésképp a nettó minimálbérhez kellene hasonlítani a nettó nyugdíjat. Következésképpen annak az 50 százaléka már nagyon közel van ahhoz, amennyi a mostani minimálnyugdíj. Januárban egészen biztosan eléri. Tehát ez a hangoztatott követe lés gyakorlatilag egy már megvalósult, megvalósuló realitás, miközben én változatlanul fenntartom, hogy rettentően alacsony és megélhetést nem biztosító szint. Következésképpen, ha ezt így jól megáldanánk, nem csinálnánk semmit.
