Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - A nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HEGYI GYULA (MSZP):
3427 Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Azt hiszem, hogy amikor elkezdem a hozzás zólásomat, az említetteken túl mindenképp köszönteni kell a civil szervezetek képviselőit, már amennyiben módjuk és idejük van arra, hogy a televíziós közvetítést figyeljék, hiszen végső soron mégis ők a főszereplői ennek a törvénynek és ennek a vitának, h a személyükben nincsenek is jelen. Magam négy esztendőn keresztül voltam a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke az előző ciklusban, és pontosan azt tudom röviden mondani, hogy éppen ez az előterjesztés hiányzott. Az a néhány milliárd forint hiányz ott a civil szférának, amelyet ez az előterjesztés biztosít számukra, ez a fajta gondoskodás, előrelátó, nagyvonalú megtervezése a civil szervezetek jövőjének, lehetőségeinek. Pontosan ez hiányzott az elmúlt négy évben, és ehelyett - azok a képviselőtársai m, akik velem együtt ott ültek a bizottságban, tudják - Torgyán Józsefné kapott egy lőpályát a bizottság akkori többségétől. Nyilván voltak szubjektív jó szándékok az akkori kormánypárti képviselők közül is egyesekben, de négy év alatt nem tudtak eljutni o dáig, hogy egy ilyen törvény megszülessen. Ezért alapvetően üdvözölni szeretném mindenképpen. Egyfajta nagyvonalúság, és ha szabad ezt a kifejezést használni, nemes idealizmus van ugyanakkor ebben a törvényjavaslatban. Aki ismeri a civil szféra mindennapja it, az kívánja, csak kívánni tudja, hogy mindazok a nemes elvárások, amelyek a törvényben megrajzolódnak, a valóságban is érvényesüljenek. Hiszen itt arról van szó, hogy először is egyes szervezetek elismerik magukról, hogy ők országos civil szervezetek, m ások nem tekintik magukat országos civil szervezetnek, és ezáltal a választás és a delegálás jogát átengedik más szervezeteknek. Különböző számokat ismerünk, hallunk, de nagyjából 50 ezer civil szervezet, társadalmi szervezet működik Magyarországon. Kíváno m, hogy a tanács megválasztása úgy sikerüljön, ahogy ezt a törvényjavaslat megalkotói elgondolták, és ugyancsak kívánom, hogy a majdan fölállítandó tanács valóban minden döntését kétharmados többséggel, bölcsen meg tudja hozni. Azt hiszem, ez azonban elsős orban nem a parlamenti képviselők és nem a politikusok feladata, és súlyos hiba is lenne, ha mi megszorításokkal próbálnánk még szűkebb mederbe terelni a társadalmi szervezetek aktivitását. Bízzunk abban, hogy ez a nemes idealizmus és nagyvonalúság, ami a törvényben megfogalmazódik, a valóságban érvényesülni tud, és a civil szervezetek élnek azzal az önszerveződéssel, azzal a demokratikus választási lehetőséggel, amelyet ez a törvény számukra lehetővé tesz. Az is nyilvánvaló, biztosan lesznek viták arról, h ogy ennek a bizonyos tanácsnak a tagjai valamilyen jövedelmet is fognak kapni, de nyilván ha értékes munkát végeznek, akkor a civil szféra előtt indokolt lesz ennek a jövedelemnek a megszerzése. Én azonban azt gondolom a társadalmi szervezetek körében szer zett eddigi tapasztalataim alapján, hogy ez a törvényjavaslat csak egy első, igen fontos lépés abban a tekintetben, hogy Magyarországon a civil érdekérvényesítés és a társadalmi párbeszéd egy újabb nagy lépést tegyen előre. Azok a civil szervezetek, amelye kkel módom volt annak idején a bizottságban és más minőségemben foglalkozni, többször megfogalmazták, hogy nemcsak pénzt várnak a mindenkori kormányzattól vagy a mindenkori törvényhozástól, hanem azt is várják, hogy érdemben beleszólhassanak a törvényalkot ási munkába, érdemben beleszólhassanak az önkormányzatok munkájába, és hosszabb távon nyilván az is kívánság lesz, hogy érdemben beleszóljanak az Európai Unió döntéshozatalába, és többek között a magyar európai parlamenti képviselők munkájába is. (11.30) A mi a törvényalkotásban és az önkormányzati munkában való részvételt illeti, mindenképp meg kell említeni a törvényjavaslat eredeti előterjesztőjének, Kiss Péter, akkori országgyűlési képviselő úrnak és Csizmár Gábor képviselő úrnak a nyílt jogalkotásról sz óló törvényjavaslatát, amely lehetővé teszi azt, elvben minden ciklusban lehetővé tenné, hogy a civilek részt vegyenek a parlamenti döntések meghozatalában, hogy már a bizottsági vagy éppen a törvények előkészítésének a szintjén elmondhassák a véleményüket . Ciklusokról ciklusokra változó eredménnyel, parlamenti bizottsági elnököktől függően előfordul az, hogy egyes törvényjavaslatokat már a kezdeti stádiumban
