Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SISÁK IMRE (MDF):
35 meggondolást kell kérnie a parlamenttől, h anem panaszt tenni az Alkotmánybíróságnál - és nem ezt tette. Nagyon remélem, hogy ezzel a mai vitával ezt az ügyet békében lezártuk, és minden érintett állampolgár tudni fogja, hogy nem érte sérelem, hanem jobban járt, mint a korábbi költségvetési években bármikor. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre felszólalásra jelentkezett Sisák Imre képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Ö nt illeti a szó. SISÁK IMRE (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A bizottsági előadóktól, valamint a kormány képviselőitől sokféle véleményt hallhattunk, ez a vélemény alapvetően arra irányult, hogy a 33. és a 35. § változatlan formában hagyása semmilyen módon nem érinti az egyházak intézményalapítási jogát, amely alanyi jogként jelent meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórumnak az a véleménye, hogy a 33. és a 35. §, amely az 1993. évi III. törvény 121. és 126. §át módosítaná, jelenlegi formájában nem elfogadható. A kormánypárti képviselők arra hivatkoznak, hogy az ellenzék, valamint a köztársasági elnök úr, ha jól értettem, összetéveszti a szociális alapellátás és a szakosított ellátá s kérdéskörét. Szeretném tisztázni, hogy számomra ez a két feladatkör egyértelműen elválik egymástól. A törvénymódosítás javasolt 33. és 35. §a egyértelműen az alapellátás feladatainak az ellátásáról szól. Azzal már nem tudok egyetérteni, hogy e szociális alapellátás feladatait intézményalapítás nélkül lehet ellátni. Az rendben van, hogy a szociális étkeztetés nem feltétlenül egy intézményben ellátandó feladat. Az rendben van, hogy a házi segítségnyújtás szintén nem egy intézményben ellátandó feladat. De t essék mondani, a családsegítés hol tart? Ha most megnézzük, hogy milyen módosító indítványt nyújtott be a kormány a szociális törvénnyel összefüggésben - és itt a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásról, valamint az utcai szociális munkáról szólnék , ezek intézményi háttér nélkül egyértelműen elláthatatlan feladatok. Szeretném idézni a sokat emlegetett lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 17. §ának (1) bekezdését. Ez pontosan azt mondja, hogy az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési, oktatási, kulturális s a többi, kiemelném: szociális tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv, intézmény számára. E tevékenységi körben az egyházi jogi személy intézm ényt létesíthet és tarthat fenn. Ez a törvény nem arról szól, hogy az egyházak csak szakosított ellátást nyújtó intézményt alapíthatnak. Ez a törvényi szakasz arról szól, hogy az egyházak mindenféle szociális ellátást saját elhatározásuk alapján elláthatna k. Az 1990. évi IV. törvény elfogadását követően döntött az akkori magyar parlament az 1990. évi LXV. törvény, a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásáról. Való igaz, hogy a törvény 8. §ának (1) bekezdésében, majd a 8. §ának (4) bekezdésében el őször is kötelező feladatként, majd pedig kötelező alapfeladatként jelöli meg a szociális alapellátásról való gondoskodást. Ugyanakkor az 1990. évi LXV. törvénnyel az akkori parlament nem módosította az 1990. évi IV. törvény 17. §ának (1) bekezdését, amel y szintén alanyi jogú szociális ellátást tart fenn az egyházak számára. Amikor a T/1224. számú törvényjavaslat vitájában, majd most is benyújtottuk a 33. és 35. § módosítására vonatkozó javaslatunkat, azt a célt kívántuk szolgálni, hogy az a törvényes gyak orlat, amely az egyházaknak a szociális alapellátás biztosítását előírják, ne sérüljön. Úgy gondolom, hogy amikor a törvény 33. és 35. §ában az e feladat ellátását az önkormányzattal kötött ellátási szerződéshez kötik és a finanszírozást a 35. §ban szint én csak ekkor teszik lehetővé, ez mindenképpen a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényben biztosított alanyi jogot sérti.
