Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JAUERNIK ISTVÁN (MSZP):
3366 önkormányzati képviselőtestület vagy bárki, aki ezt majd el fogja fogadni, az most éppen jóvá készül hagyni. Nem arról van szól, hogy a laikus önkormányzati képviselő jobban tudja, mit kell írni a házirendbe, mint a pedagógus, hanem a jegy ző jobban tudja, hogy mi az, ami jogot sért, mint adott esetben a pedagógus, aki jó szándék vagy vaskalaposság okán, de olyanokat akar szabályozni, aminek szabályozására az iskolának nincsen hatásköre. (23.40) Hasonló a helyzet a házi feladat ügyében. Lezs ák képviselő úrnak abban természetesen igaza van, hogy a pedagógus megtanítani akarja a tananyagot. A törekvés a házi feladat túlterjeszkedésének korlátozására arról szól, hogy az általános iskola második osztályába járó tanuló ne legyen kénytelen többet d olgozni az iskolával kapcsolatos feladataival, mint a szülei. A napi nyolc órát ne töltse ki az, hogy négyet bent tölt az iskolában, további négyet pedig a házi feladat elkészítésével tölt. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következ ik Jauernik István úr, az MSZP képviselője. JAUERNIK ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előző vitaszakaszban már elkezdtem mondani az érveimet két módosító indítvány mellett is. Az egyik az ajánlás 97. pontjában sz erepel. Itt Szabó Zoltán szocialista képviselőtársammal kell vitáznom, aki a házirenddel kapcsolatban a fenntartó jóváhagyása mellett érvelt. Farkas Imre képviselő úrral arra tettünk javaslatot, hogy a bekezdésnek ez az utolsó mondata maradjon el. Azt gond olom, hogy “a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé” megfogalmazás egy formális procedúra. Ha úgy rendelkezik a törvény, hogy a házirendet az illető intézmény vezetője készíti el, a nevelőtestület fogadja el, és egyetértése van az iskolaszéknek, óvodas zéknek, továbbá a diákönkormányzatnak, akkor a fenntartó feladata már nem jóváhagyás, nem elkészítés, hanem akkor válik érvényessé. Ha belegondolunk, hogyan működik ez a gyakorlatban, akkor azt kell látni, hogy vagy formális az érvényesítés; vagy ha nem fo rmális, hanem tartalmi, érdemi, akkor viszont elég nagy a baj, mert akkor dupla munkát végeznek az adott helyen. Tehát vagy részt vesz a fenntartó a házirend egész folyamatában, és akkor olyan házirend készül el az érintettek közreműködésével, ami jó, vagy ha nem vesz részt, akkor utólag már nem kellene ezt a dolgot jóváhagynia. Szabó képviselő úr azt mondta, hogy a jegyzőnek illik tudnia - a jegyző viszont nem a fenntartó. A jegyzőnek persze jogászi vagy államigazgatási végzettsége kell legyen, de a házire ndkészítés folyamatába korábban kell bekapcsolódnia a fenntartónak, és az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy ez működött is. Az tehát a javaslatunk, hogy ilyen formális érvényesítést ne írjon elő a törvény. Még egyszer mondom, formális ez a megkötés, és a gyakorlatban nem fog működni. A másik indítvány, amely mellett érvelni szeretnék, a 108. pontban megfogalmazott javaslat. Indítványunk arra tesz javaslatot, hogy a törvény 41. §ába újként bevezetésre kerülő szabályozás maradjon el. Ez a szabályozás arra i rányul, hogy a szülő kérésére a hátrányos helyzetű gyermek, tanuló értékelésére a gyermek otthonában kerülhessen sor. Hisszük, hogy ez nagyon sok esetben jó megoldás lehet, viszont kötelezően előírni szerintünk túlzás. Épp a hátrányos helyzetű gyermekek ot thona veti fel azt a problémát, hogy nem mindig alkalmas olyan értékelésre, amire szükség van. Nem azt gondoljuk tehát, hogy ez nem jó megoldás, azt viszont gondoljuk, hogy kötelező jelleggel előírni, ha a szülő ezt kéri, nem szerencsés. (Sági József: Ez m elyik pontban szerepel?) Ez a 108. pontban szereplő indítvány, ellenzéki képviselő is tett hasonló javaslatot. Azt gondoljuk tehát, hogy a lehetősége megvan, viszont a szülő ne élhessen vele korlátlanul. Kérni kérhesse, de a kötelező jelleget hagyjuk ki eb ből a részből. Azt gondoljuk - s megint nem a saját szülői tapasztalat mondatja velünk, hanem az, amire Farkas képviselő úr utalt, hogy nagyon sok tantestülettel és pedagógussal találkozunk , ebben a pontban
