Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 12 (48. szám) - Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
336 Köszönöm a szót, elnök úr. Tiszt elt Ház! Én azt hiszem, hogy az eddig elhangzott két bizottsági vélemény és az államtitkári expozé már jelzi azt, hogy itt gyakorlatilag miről van szó. Egyértelműnek tűnik a kisebbségi vélemény ismertetése után, ami egyébként hasonló formában hangzott el a bizottsági ülésen is, hogy az a veszély fenyeget, amivel én személy szerint sem, és a frakcióm sem ért egyet, hogy egy kifejezetten szakmai törvény átkerüljön politikai síkra. Mert itt messze nem arról van szó, hogy a törvényalkotó, az előterjesztő nem kí vánja védeni a magyar ügyvédség érdekeit, hanem arról van szó, hogy a kifogásolt megoldások beleférneke annak a két irányelvnek a kereteibe, amiket az európai jog számunkra kötelezően előír. Ami a reciprocitást illeti, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a viszonosság alapján mit adnak meg nekünk az Európai Unió tagállamai, és mi az, amit mi megadunk jogosítványban a majdan itt működő közösségi jogi képviselőknek. Ez a magyar jogrendszer sajátosságából adódó anomália. Ugyanis a vitatott kérdések a köré csop ortosulnak, hogy a közösségi jogi ügyintéző vagy a magyar ügyvéd a bíróság előtti ügyvédkényszerrel kapcsolatos eljárások, perek során milyen jogosítvánnyal és milyen módon járhat el. A magyar jog az ügyeknek csak mintegy 10 százalékában teszi kötelezővé a z ügyvédi kényszert, míg az európai uniós államok többségében ez az arány a 8090 százalékot is eléri, tehát a 90 és a 10 százaléknak az óriási eltérése az, ami, úgy látszik, aránytalanná teszi a magyar állam által, a Magyarország által vagy az uniós orszá gok által biztosított ügyvállalási lehetőségeket. Ennek az anomáliának a megoldása érdekében a javaslat számos megoldást tartalmaz, aminek a felsorolására öt percben nyilván nincs lehetőség, de a szakmailag érdeklődő és a témát ismerő kollégák ezt nagyon j ól tudják. A vita most már mindössze kettő, azaz kettő kérdésben van, aminek a megoldására vonatkozóan mind az ellenzéki képviselők részéről, Horváth Balázs képviselőtársam részéről, mind a mi frakciónk részéről is beadásra kerültek a módosító javaslatok. A mind a két fél által beadott módosító javaslat mindössze kettő, azaz kettő törvényhelyet érint, és nem is mondhatjuk azt, hogy ez a módosító javaslat fenekestül forgatná fel a törvényjavaslat koncepcióját, mert megítélésünk szerint abban a vonulatban ez kellően helyt foghat, és beleillik abba a vonulatba, amit a kormány nagyon kiegyensúlyozott és - nyugodt lelkiismerettel állítom - magas színvonalú előterjesztésében az Országgyűlés elé hozott. Nem akarom a részletes vitát megelőlegezni, itt mindössze a tö rvényjavaslat 6. §ának a módosításáról van szó; az egyik módosítás az ügyvédi törvény, a hatályos törvény 89/K. §ának az (1) bekezdését érinti, a másik pedig az ügyvédi törvény 89/J. §ának a (3) bekezdését érinti. (13.20) Még egyszer jelezni szeretném a zt, hogy szerény megítélésünk szerint mindenképpen belefér a két európai irányelv keretei közé, véleményem szerint és érzésem szerint. Amennyiben ezek a megoldási javaslatok elfogadhatónak tűnnek az igazságügyi kormányzat tekintetében is, akkor ennek a tör vénynek az elfogadásához igenigen jelentős parlamenti többséget lehet elérni, hiszen mindenkinek az a célja, hogy mind a magyar ügyvédség, mind az állampolgárok érdekei érvényesüljenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Man dur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Horváth Jánosnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök úr! Köszönöm. Tisztelt Ház! Én is egy képviselő vagyok, és szavazni fog ok ebben az ügyben, mert ez a hivatásom. Most azt hallom ennek a törvényjavaslatnak a vitája során, hogy az ügyvédi kamarák ebben egyetértenek, az ügyvédek ebben meg abban egyetértenek, és különben is, ez ne kerüljön a politikai szférába.
