Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
3349 Szeretném elmondani itt a vitában, hogy valahol középen látom a megoldást, mert amit a pedagógusok elmondtak, számomra azt jelentette, hogy a törvénynek vannak hasznos elemei, és vannak olyan részei, amelyek feltétlenül változtatásra s zorulnak. Négyöt olyan kérdés fogalmazódott meg, amely elég nagy súllyal merült fel. Ebben a körben az egyik éppen az, amit az ajánlás 57. pontjában módosító javaslatként Jauernik Istvánnal ennek következtében be is nyújtottunk. Itt arról van szó - már ér intettük a vita során , hogy a nem szakszerű oktatásban a tanár akkor taníthat, ha legalább 120 órás pedagógustovábbképzés vagy szakirányú továbbképzés keretében történő felkészülés keretében elsajátította a 612 éves korosztály életkori sajátosságaihoz illeszkedő pedagógiai, pszichológiai ismereteket és az eredményes felkészítéséhez szükséges módszereket. Magyarul fogalmazva, e törvény más helyen lehetővé teszi a tanító számára az 57. évfolyamban tanítást, de lefelé a tanárok már csak feltételekkel taní thatnak. Mi indokolja ezt a szigorítást? Felmerül a pedagógusokban, hogy vane olyan vizsgálat vagy tapasztalat, amely miatt a mostani gyakorlatot feltétlenül meg kellene változtatni. Magyarul: ez a kérdés az oktatás legnagyobb gondja. A pedagógusok ezt a véleményem szerint nem túl nagy horderejű elképzelést rendkívül negatívan fogadják, és a szakmájuk lenézéseként élik meg, tiltakoznak ez ellen. A tiltakozásuknak nem az az oka, hogy talán nem tudnák elvégezni ezt a 120 órás képzést, amit egyébként a törvén y előír számukra. Egészen másról van szó; ők a szakmájukban lévő tisztességüket, ismereteiket próbálják megvédeni. Első felvetéseik abban fogalmazhatók meg, hogy ezt a részt egyáltalán ki kellene venni a törvényből. Én magam is úgy gondolom, hogy a törvény egésze attól még nem sérülne, ha ez a gondolat nem szerepelne benne, nem bontaná meg a törvény egységét sem. Tehát önmagában nem olyan elemről van szó, amely valami döntő tényezője lenne a törvénynek. Azonban a magam részéről el tudom fogadni, hogy az elő terjesztő valamilyen ok miatt mégiscsak ragaszkodik ehhez a nézethez, és mindenképpen látni szeretne valamilyen okból valamiféle képzést. A pedagógusok több ötletet is megfogalmaztak arra vonatkozóan, hogy vajon miért. Két megoldás kínálkozik, bár a módosí tó javaslatunkból ez nem következik, hiszen magunk is e pont törlésére tettünk javaslatot. A kapcsolódó javaslatokra tekintettel azonban el tudnánk képzelni ennek valamiféle módosítását. Az egyik abból fakad, azt mondták a pedagógusok, hogy ha már a tárca velük szemben bizalmatlan, hogy vajon nem tudják oktatni az alsó tagozatos gyereket, akkor vizsgáztassa le őket. Amelyik pedagógusnál kiderül, hogy nem felel meg ennek a követelménynek, őt valóban írassák be a 120 órás képzésbe, mert akkor azt ők hajlandók elfogadni. Ha sokuk számára egy öttízhúsz éves tapasztalat már nem felel meg, akkor bebizonyítva, hogy ezt ők nem tudják, hajlamosak és hajlandók elvégezni ezt a tanfolyamot. A másik felvetés ennél kicsit enyhébb. Köztudott, hogy a pedagógusoknak rendsz eresen ismétlődően képzésen kell részt venniük. Akkor pedig azt szeretnék, ha megszavaznák számukra ezt a bizalmat, hogy mégiscsak képesek lefelé is oktatni, mint ahogy eddig tették. Ezért azt javasolják, hogy amikor a következő, a soros képzés megtörténik az ő esetükben, vagy amikor az iskola őket erre kijelöli, vagy ők ezt a képzést vállalják, akkor vegyenek részt egy ilyen tartalmú képzésen, mintegy felújító ismeretként. Ezzel összeegyeztethető a törvényalkotónak az a szándéka, hogy mégiscsak speciális i smeretekről van szó, és valamikor, valahány év után a pedagógusoknak ezt el kell végezni. Ugyanakkor figyelembe vehető a pedagógusoknak a véleményem szerint is jogos igénye, hogy ezt ne automatikusan kelljen megtenni, és ne tekintsék őket a 120 órás képzés hiányában olyan embernek, aki képtelen a feladatát ellátni. Ezért kérem a képviselőtársaimat mindkét oldalon, hogy ezt a kérdést gondoljuk át; hangsúlyozni szeretném, nem feltétlenül e pont törléseként, hanem valamiféle épeszű módosítás formájában. Köszön öm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
