Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A macedón parlamenti delegáció tagjainak köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
3231 jegyzeteket, legalább 20 olyan aktuális üzenete van annak a munkának, amit a mai agráriumban érdemes lenne megszívlelni. (13.50) Nem szabad ugyanakkor elmenni amelle tt sem, hogy a mezőgazdaságot sajnos ma még itthon, Magyarországon elszakítva kezeljük a vidék ügyétől. Márpedig mind Széchenyi, mind Burgert esetében a tényszerűség az volt, hogy nemcsak a szent magyar anyaföldön élő növényekkel, nemcsak a szent magyar an yaföldön élő állatokkal, hanem, igen, a szent magyar anyaföldön élő emberekkel is foglalkozott. Itt szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy a mezőgazdaság és a magyar vidék kérdése annál sokkalsokkal fontosabb, mintsem pusztán a gazdákra bízzuk. Ez va lamennyiünk személyes ügye kell hogy legyen, hiszen a szó kulturális értelmében ugyanúgy az egész mai magyar valóság a vidékből táplálkozik, de ami a legfájóbb, hogy igen, nagyonnagyon hiányzik még mindig az a bizonyos egymillió munkahely, amelynek a megt eremtését a magyar vidéken, a magyar mezőgazdaság környezetében nekünk meg kell tudni teremteni. Képviselő asszony, még egy dolgot szeretnék visszaigazolni az ön felszólalásából, és ez tulajdonképpen ugyancsak nagy üzenete a mának, amit akkor, annak idején Burgert Róbert és munkatársai csináltak. Ön használta azt a szót - és nagyon örülök neki , hogy precíz, hogy az iparban megszokott precizitással kell működtetni az agrárium területén is a különböző rendszereket. Igen, ma már, egyébként a divathullámoktól függően, egyre kevésbé beszélünk úgynevezett idealizált biogazdálkodásról, sokkal inkább precíziós mezőgazdaságról beszélgetünk, aminek végül is az a lényege, hogy nemcsak ideálokat kell kergetni, hanem ami oda tartozik, azt adjuk meg, de annál se többet, se kevesebbet. Ezt tették Burgert Róberték, ez vonatkozott a gazdálkodásukra is, és úgy gondolom, ezt az üzenetet, hogy tehát ezt a szakmát is lehet jól csinálni a magyar adottságok közepette, ebben a Házban is valamennyien nyugodtan megfogadhatjuk. Köszö nöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm az államtitkár úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz kép viselőcsoportjából: “Az Országgyűlés korelnökére emlékezünk” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az erdő tragédiája, ha kidől a tölgy. A magyar kereszténydemokrácia nagy ö regje, az Országgyűlés korelnöke, Varga László, Laci bátyánk eltávozott közülünk. A harmincas években kapcsolódott be az akkor aktivizálódó keresztény reformnemzedék munkájába, amely célként a társadalom peremére szorult rétegek szociális és kulturális fel emelését jelölte meg. A parasztnépfőiskolák és munkásakadémiák szelleme radikális volt, de a társadalmi rendet és az emberi méltóságot tisztelték. Ez a szellem sok fiatalban, így Varga Lászlóban is felébresztette a keresztény társadalmi felelősséget, hatá ssal volt személyiségére és törekvéseire. Az itt átélt igazságokat később is gyakran emlegette. Egyik mondása volt: az ember értékét nem a pozíciója, még csak nem is a végzettsége adja, hanem az, ami belül van. Ekkor lett politikai tevékenységének alapvető célja a szociális igazságosság szolgálata. A mozgalomból kinőtt, Barankovics vezette Demokrata Néppártnak Varga László először szervezője, majd később képviselője lett. Így jellemezte a kort, amelyben küzdeniük kellett: ebben az időben az igazság elnémult , a hazugság harsogott, az egyéniségek nem érvényesültek és a jellemek eltörpültek. Ekkor már 194748at írunk. A Demokrata Néppárt képviselői bátran küzdöttek, talán ekkor alakult ki Laci bátyánk küzdőképessége és realitásérzéke is. Ahol lehetőséget látot t a sikerre, ott küzdött, ahol viszont nem volt erre lehetőség, ott könnyedén továbbment. Kompromisszumkészsége erkölcsi tartással párosult. Gyakran mondta: aki a politikában nem tud
