Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A macedón parlamenti delegáció tagjainak köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
3232 kompromisszumot kötni, az ne politizáljon; aki viszont az elveit feladva köt kompromisszumot, annak nincs helye a politikában. 1948 végén emigrálnia kellett. Második hazájában megtalálta a helyét, egzisztenciát teremtett, de egy percig sem felejtette el, hogy magyar és közéleti ember. Kapcsolatot létesített a más pártbeli magya r emigráns politikusokkal, szervezett, írt és beszélt. Kiváló tolla volt; több drámáját mutatták be itthon és Amerikában. Remek szónok volt, életét pódiumon töltötte, és bár tragikus, mégis szimbolikus, hogy ott is halt meg. Az emigráció nemcsak hazaszeret etét nem tudta megtörni, de optimizmusát, sőt humorérzékét sem. Már 80 éves volt, amikor hazatért, fiatalos lendülettel vetette magát a munkába, dolgozott, járta a vidéket és időt szánt az emberekre. Egy elgépiesedő világban, egy atomizálódó társadalomban hazahozta azt, amit magával vitt: a keresztény reformnemzedék dinamikus, humanista, eszmék iránt lelkesedő világát. Életének ebből az utolsó 13 évéből sok mindent ki lehetne emelni, csak egy gondolatot idézek, amely érzékelteti, hogy politikai küzdelmeiben is mindig az igazságot kereste. Így szól az idézet: “Miközben az egész demokratikus világ összefog a terrorizmus megállítására, én szeretnék egy másik veszélyről szólni, a szellemi terrorizmusról. Arról a szellemi terrorizmusról, amelyik a sajtóban, rádió ban, televízióban, a közéletben folyik. Arról a szellemi terrorizmusról, amely hadat visel az igazság elhangzása ellen, és megtévesztéseket, valótlanságokat, hazugságokat terjeszt.” Egy történettel tartozom még neki. Az utóbbi hetekben egy fiatal sofőrrel utazott gyakran vidékre. Hetven év volt közöttük a korkülönbség. Mégis tudtak beszélgetni, vicceket mesélni, felidézve a múltat, egyszóval megértették egymást. És ez neki volt köszönhető. Minden alkalommal beküldte egy virágboltba, hogy vegyen két csokor v irágot: egyet az ő feleségének és egyet a fiú menyasszonyának. Befejezésül korelnöki beszédéből egy mondatot szeretnék idézni. “Igen tisztelt Országgyűlés! Ebben a fenséges épületben, amelybe '47 óta úgy jövök be, mint egy templomba, felszólalásainkban kiz árólag az ország sorsával foglalkozzunk, tartsuk tiszteletben mások jogait, emberi méltóságát és becsületét.” Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr, alelnök úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakció úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “A koalíció egy éve” címmel. Mielőtt a frakcióvezető úrnak megadnám a szót, átadom az elnöklést Dávid Ibolya alelnök asszonynak, és kívánok önöknek további jó munk át. Viszontlátásra. (Taps az MSZP padsoraiból.) (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban egy éve, hogy megkötöttük a Szocialista Párt, illetve a Sz abad Demokraták Szövetsége között a koalíciós megállapodást, és ezt követően megalakult a kormány. Ezekben a napokban sokféle értékelés hangzik el az elmúlt egy évet illetően, értékelnek természetesen az ellenzéki pártok, értékelnek a fü ggetlen vagy kevésbé független szakértők, politológusok, és természetesen értékelnek a kormánypártok is. Nem lehet az elmúlt egy év értékelése során eltekinteni azoktól a körülményektől, amelyek közepette létrejött a koalíció, hiszen a kormány alakulásakor rendkívül feszült volt politikai közéletünk, és ennek bizonyos következményei voltak. Az egyik fontos következménye, hogy a kormány, illetve a koalíció tudatosan törekedett a társadalmi béke helyreállítására, és ebben nem volt sikertelen. A másik következ mény pedig az volt, hogy a kormány és a mögötte álló koalíciós pártok úgy döntöttek, végrehajtják a száznapos program
