Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3204 felügyelhetővé válnak a pénzügyi csoportok egyes tagjai közötti ügyletek, s m egelőzhetővé az esetlegesen az ügyfelek hátrányára történő pénzátcsoportosítások. Végül, amiről szeretnék szólni, az egyes pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó szabályok összhangja. (19.10) Az egységes pénzügyi felügyeletre tekintettel immár minden pénzügyi s zolgáltatóra vonatkozó törvény esetében követelmény a jogalkotó számára ezek összehangolása. Ennek természetesen megvan az a veszélye, hogy az adott pénzügyi szolgáltatói körre valójában nehezen értelmezhető szabályok kerülnek átvételre egyik törvényből a másikba. Ezt a feladatot azonban szakmai szempontból jól oldották meg a törvényelőkészítők, mivel a tervezet úgy hajtja végre ezt az összehangolást, hogy közben a biztosítási szektor sajátosságai maradéktalanul érvényesülnek. Köszönhető ez természetesen a nnak a koncepciónak is, melynek alapján valamennyi pénzügyi szolgáltató szabályozása egy kézben van a minisztériumon belül. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvény a biztosítókról valóban közérdek. Ezt onnan is tudom, hogy jó néhány polgár szerte az országban megszólított, hívott, kérdeze tt, tanácsot adott. Tehát országgyűlési képviselő lévén hozom ide, és ezenkívül saját gondolataimmal. Különösen egy vetülete az egész törvénynek - mert hiszen ez lehetne egy egyetemi tanár számára egy egész szeminárium anyaga egy egész szemeszterben, tehát amit most kiemelek, egyetlen vetülete, tisztelt Ház, ha megengedik - a kockázat eleme, mert hiszen a biztosítás az kockázatüzlet. Szoktam mondani, hogy aki biztosít, az arra köt szerződést, például ha életbiztosítást köt, hogy meghaljon. Akkor kapja meg a z összeget; ha nem hal meg, akkor nem kapja meg, elveszíti. Szóval általában a kockázatnak a gondolata. Nos, e tekintetben ez a törvény valahogyan laza, vagy néhány kaput nyitva hagy. Különösen amikor arról van szó, hogy kockázat és nagy kockázat. Mi a nag y kockázat? Ezt jó lett volna valahogyan mennyiségi módon meghatározni, mert a döntéshozatal és a törvény alkalmazása során nyilván ilyen kérdések föl fognak merülni. Ezzel függ össze a verseny koncepciója, a monopólium és a verseny. Azt hallottuk a magyar ázatban vagy az előterjesztés során, hogy 29 - vagy hány? - biztosítótársaság működik Magyarországon. Általában a polgáraink úgy kettőháromnégyről tudnak, és valahogyan az a másik huszonvalamennyi nem kopog a kapukon a versenyzés szándékával. Ami viszont igen jót tenne az embereknek, mindnyájunknak, hogy bizony van alternatíva. Ez azért is jelentős - bizony jelentős , mert valahogyan a köztudatban még mindig úgy van, ami a száz évvel ezelőtti feudális és a pártállami, kommunista világból maradt ránk, hog y a biztosító egy hatóság. Mintha nem vennénk észre, hogy a biztosítás egy üzlet. Van egy társaság, amelyik létrejön, hogy szolgálatot nyújtson, azt eladja pénzért, az emberek megveszik, közben a vállalkozó pedig profitot is kíván csinálni ezzel. Mekkora p rofitot? Olyan méretű, normális profitot, ami a versenyt majd megteremti. De mivel a verseny nem nagyon látszik - pedig az ember azt hinné a 29 vagy hány meglévő vállalatból , itt vannak nekem megint kérdéseim, és azt hiszem, többünknek is, amelyeket szer etnénk, ha a részletes vita során vagy addig az előterjesztő megvilágítana. Van egy másik monopolista vetülete az egésznek, nevezetesen az információmegosztás. Az alapgondolata a versenynek az, hogy a versenyzők nem beszélhetnek össze, nem lehet kollúzió, mert hiszen akkor az az összefogás a vásárló ellen történne; ez az egész versenypiacnak és a monopóliumnak a filozófiája. Azonban itt valami különleges van a biztosítóiparágban, a
