Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3091 akár a közkiadásokat. A forráskivonás tényét egyébként az MSZP is elismerte, 1998. március 4én a Miniszterelnö ki Hivatal és a Népjóléti Minisztérium “Talpon maradás és változás” címmel fórumot rendezett, ahol dr. Kökény Mihály miniszter az alábbiakat sorolta fel (Olvassa.) : Tény, hogy 199498 között az egészségbiztosítás összes kiadása a '94. évi 8,35 százalékról '98ra 6,18 százalékra, azaz háromnegyedére zsugorodott. Gyógyításra és gyógyszerre reálértékben 20 százalékkal kevesebbet fordítottunk '98ban, mint '94ben tettük. (9.30) Az egészségügy gerincét alkotó gyógyítómegelőző ellátások kiadásában is jelentős, 199598 között évente 59 százalékos az értékvesztéscsökkenés. A ciklus legnagyobb hatású intézkedése az úgynevezett ágylábtörvény néven elhíresült kapacitásszabályozási törvény volt, az egészségügyi ellátás szerkezeti problémáit egyetlen adminisztratív e szközzel, a kórházi ágyak számának korlátozásával kívánta megoldani. Miután a szerkezetváltásban nem kezelték sem a forrásallokációs kérdéseket, sem a humán erőforrás problémáit, a törvény végrehajtása kizárólag feszültségeket okozott, érdemi eredményt nem . Jól jelzi a végrehajtás lehetetlenségét, hogy az általános ágyszámcsökkentésből a legrosszabb ágykihasználtságú szakma, a gyermekgyógyászat, ágyszámnövekedéssel került ki. A minimumfeltételek jogszabályi meghatározása - a funkcionális szemlélet hiánya és a szakmai koncepció gyengesége miatt - szintén ellentétes hatást ért el. A túlzott kapacitásokat és biztonságot előíró megvalósíthatatlan és ezért számonkérhetetlen minimumfeltételek megakadályozták a kórházi struktúra racionalizálását, a hatékonyság javí tását. A ciklus komoly felelőssége a népegészségügyi program leállítása, illetve az, hogy alternatív program sem indult, tehát nem történt semmilyen szervezett intézkedés a lakosság egészségi állapotának javítására. A ciklus nagy vitát kiváltó történése vo lt még az új egészségügyi törvény megalkotása. A törvény előnyei között kell elismerni az európai uniós harmonizáció felé tett lépéseket, valamint a betegjogok felértékelését. Összességében: a szocialista kormányzat az egészségügy átalakításának folyamatát megtörte, és a problémákat azokkal a nem piackonform eszközökkel - központi szabályozás, szakszervezetekkel kötött béralku, adminisztratív eszközök - kívánta megoldani, amelyek a Kádárrendszerben a problémákat okozták. Az 1998ban megalakult koalíciós po lgári kormány ismét az egészségügy alapvető problémáinak hosszú távú megoldására koncentrált. Alapvető feladatának tekintette a nemzetfogyás megállítását, ennek mindkét eszközét - a születések számának emelését és a halálozások számának csökkentését - kiem elt feladatként kezelte. A halálozási viszonyok javítása, a lakosság egészségének kedvezőbb állapota érdekében az alábbi főbb lépések történtek: népegészségügyi kormánybiztosság felállítása, a lakosság életmódjának tudományos igényű felmérése, a nem dohány zók védelméről szóló törvény elfogadása, a dohányreklám szigorítása, valamint legnagyobb jelentőségű, hogy elkészült az “Egészséges nemzetért” népegészségügyi program. Az egészségügy irányításában is alapvető változások történtek. Szétvált az egészségügyi és szociális irányítás, az egészségügyet önálló minisztérium irányította. A kormány, nem sokkal a megalakulása után - parlamenti felhatalmazással - megszüntette a tbalapok pazarló önkormányzati irányítását, majd a 2000. év végén az egységes ágazati irányí tás érvényesíthetősége, a szakmapolitikai és a finanszírozási eszközök összehangolása érdekében a szakminisztériumhoz helyezte az Egészségbiztosítási Alap felügyeletét. A járulékbeszedés az APEHhoz került. Megtörtént a gyógyszertámogatási rendszer részle ges továbbfejlesztése. A gyógyszergyártókkal egy középtávú megállapodás történt, majd egy hároméves megállapodás, amely szerint az elkövetkező időkben csak az infláció mértékének kétharmadáig lehetett volna emelni a gyógyszerek árát. Megalakult az Egészség ügyi Tudományos Tanácson belül a gyógyszeralkalmazási bizottság, mely az európai uniós transzparenciadirektíva szellemében az
