Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
3086 hogy őrizzük meg azt az egészségbiztosítási rendszert, amely díjtalan egészségügyi ellátások igénybevételére ad lehetőséget a polgároknak, függetlenül attól, hogy kitől vásároljuk részére a szolgáltatás okat. Szeretném azt mondani, hogy az előző kormányok idején is, helyesen, nem mondtak le arról, hogy közpénzből, az OEP kasszájából, az állami költségvetésből magánszolgáltatótól is vegyenek szolgáltatást. Mint említettem, profitorientált szolgáltató az a magánbefektető, aki a művesekezelések feltételét teremtette meg. Profitorientált magánszolgáltató természetesen a nagy értékű eszközök, diagnosztikai készülékek tulajdonosa, de - és ne kövezzenek meg érte! - kérdezem én, hogy vajon nonprofit vállalkozáse a magánorvos, a magángyógyszertár, a házi ápolás. Mindenki, aki ezen a területen vállalkozóként dolgozik, az nem a közpénzből megszerzett, bármilyen szerény jövedelméből él meg? Ne hazudjunk saját magunknak, és nézzünk szembe pontosan a tényekkel! Közpénzb ől veszünk, helyesen, vállalkozó háziorvostól, vállalkozó gyógyszerésztől, vállalkozó házi ápolótól szolgáltatást, és az a célunk, hogy ezek a díjtételek, ezek a közpénzek ne alulfinanszírozást valósítsanak meg, a jobb színvonalú ellátást fizessük meg jobb an, és ezt a profitot, amiből megélnek, biztosítsuk a szolgálatban dolgozóknak! Miről vitatkozunk akkor hát? Meg fogjuk szüntetni ezeket a szerződéseket? A Fidesz javaslata vagy kérdése arra vonatkoznék, hogy nem lehetnek vállalkozások a magyar egészségügy ben? A 12 éves folyamatot abba akarjuk hagyni? Akkor hogyan magyarázzák meg, hogy az OEP kasszájából magánszférában vásárolt szolgáltatások '98 és 2002 között 30 százalékkal nőttek? Akkor hogyan gondolkodtak erről a kérdésről? 30 százalékkal nőttek, jó, ho gy így volt, és mi is azt gondoljuk, hogy ezt a folyamatot folytatnunk kell. Annyi a különbség köztünk, tisztelt képviselőtársaink, hogy még jobban kívánjuk, még szorosabban kívánjuk szabályozni ezeknek a szolgáltatásoknak a vásárlását és az igénybevételét . Nézzük meg, hogy megvannake a változtatás alapfeltételei! Úgy gondolom, hogy a betegek részéről mindenféleképpen. Képviselőtársaim bizonyára olvasnak újságot, elolvashatták a mai Népszabadság vezérglosszáját, olvashattak olvasói levelet tegnap, és vanna k betegek, akik úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzet nem maradhat változatlan, hogy elfogadhatatlanok a viszonyok számos egészségügyi intézményben, és igenis azt várják a kormánytól, hogy minden törvényes lehetőséget használjon ki, minden törvényes öszt önzési lehetőséget használjon fel azért, hogy az ellátások színvonala érzékelhetően javulhasson. Mi ezt ígértük a választóknak, és a törvény is arról szól, arra kíván lehetőséget teremteni, hogy ezt teljesíthessük. Úgy gondolom, az egészségügy szereplői is felkészültek arra, hogy történjen változtatás. Nem gondolom, hogy általános közvélekedés az, amit bizonyos érdekképviseleti szervek a nyilvánosság előtt megjelenítenek. Nem gondolom, hogy az az altatóorvos, aki kényszervállalkozóként vállal munkát az int ézményében, nem gondolom, hogy az a kezdő orvos, aki kényszervállalkozóként teljesít ügyeleti szolgálatot, ne abban lenne érdekelt, hogy jó fizetés mellett, átlátható viszonyok mellett szabályozottan teljesíthesse ezt a munkáját. Nem gondolom, hogy azok, a kik egyébként figyelmesen elolvassák a törvényt, látnak érdemi különbséget a Mikola István által megszervezhető kht. és a miáltalunk megszervezhető kht. között. Mert azt kell kérdeznem, hogy ha Mikola István törvényének hatálybalépése után kht.t szervezte k, akkor a közszolgálati jogviszonyból nem munkakönyves jogviszony lett volnae. Abban a kht.ban is ugyanúgy, mint a miénkben! Ha ott garanciákat kellett a szerződésben adni, hogy ne változzék a munkakör, hogy ne legyen a fizetés alacsonyabb, akkor miért nem elegendő az a garancia, ami még erősebben a mi törvényünkben is benne van? Én tehát abban reménykedem, hogy az egészségügyben dolgozók ezeket az aggodalmakat nem osztják, és abban reménykedem, hogy ezeket a feltevé seket meg fogjuk tudni cáfolni. Úgy gondolom, érdekeltek vagyunk valamennyien abban, hogy a forrásokat, a többletforrást hatékonyan tudjuk felhasználni, és érdekeltek vagyunk abban, hogy a fejlesztés más feltételek mellett 1520 éves időszakát egy tízéves programra le tudjuk rövidíteni, hiszen ez a feltétele annak, hogy
