Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
3087 Magyarországon az emberek tovább élhessenek, hogy azok az életkilátások, amelyek ma kedvezőtlenek, a következő években is számottevően javulhassanak. Vane, aki nem érdekelt a változásban? V annak. Sokan vannak, lehetnek, hiszen azoknak, akik a jelenlegi félfeudális, egyenlőtlenségeken alapuló, részben szabályozatlan, sok szempontból ellenőrizetlen rendszerben jó pozícióhoz jutottak, ne tagadjuk, nekik ez a változás nem érdekük. Féltik azok is , akik már megszerzett vagy örökölt pozícióikat érzik rendben levőnek. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy aggodalma lehet azoknak is, akik nem értik, nem tudják még átlátni ezt a törvényt. Azoknak segítenünk kell, azoknak ezen a vitanapon is el kell magyaráznunk, hogy miről szól ez a dolog, és milyen garanciák csökkenthetik az aggodalmaikat. Magam azt fájlalom a leginkább, hogy nem erről a kérdésről, nem a szerződések tartalmáról, a munkavállalókat érintő garanciákról folyik a polémia a munkavállalói érdekképviseletekkel, mert abban közös érdekünk van, hogy semmilyen sérelem ne érje a munkavállalókat semmilyen átalakulás, semmilyen változás esetén. S természetesen nem érdekeltek azok sem a változásban, akik úgy gondolják, hogy akkor veszíthetik el a s zocialisták a hitelüket leginkább, ha ezen a területen minden úgy marad, ahogy most van. Ne legyen kétségünk: ha minden úgy marad, ahogy van, akkor két év múlva el lehet rólunk mondani, hogy nem teljesítettük az ígéretünket, hogy elgyávultunk, hogy nem lép tünk semmit, hogy elpazaroltuk a közpénzt, és nem váltottuk valóra azok bizalmát, azoknak a bizalmi tőkéjét vesztettük el, akik tulajdonképpen tőlünk érdemi változást és érdemi javulást reméltek. (9.10) Nem kívánok hosszasan kitérni azokra az abszurd, mega lapozatlan állításokra, amelyeket fel tudnék sorolni, mert az elmúlt 23 hét sajtóanyagát tulajdonképpen kimazsoláztam. Fel tudnám sorolni, hogy a kiárusítástól az alkotmányos jogsértésig, a 150200 ezer dolgozó munkahelyelvesztéséig, addig az állításig, h ogy ha ez a törvény hatályba lép, nem marad magyarul beszélő orvos az országban, az egészségügy kettészakadásáig, a szociális katasztrófáig mi mindennel vádoltak meg és gyanúsítottak meg bennünket. Azt kell feltételeznem - mert ismerem azokat, akik ezt nyi latkozták , hogy maguk sem gondolhatják komolyan; egyrészt azért, mert megelőző életükben mást mondtak, másrészt azért, mert számosan közülük most soroltak át olyan ellenzéki politikai pártok tagjaivá vagy tisztségviselőivé, ahol elemi érdekük, hogy ezeke t a hazug állításokat a személyes tekintélyükkel valamilyen módon még alátámasszák. Én tehát ezekkel a demagóg állításokkal szemben - mert nekem is van 12 pontom, nem csak másnak - szeretném leszögezni, hogy ez a törvény a betegekről szól, a jobb betegellá tásról és nem a privatizációról. Javulni és nem romlani fog a betegellátás színvonala, ha ezt és más hasonló lépéseket kellő bátorsággal és kellő határozottsággal és többletforrás birtokában meglépjük. Nem kell fizetni az ellátásokért a betegnek. Minden ál lítással ellentétben nem kell fizetni, mint ahogy most sem kell fizetni a magánbetegszállító szolgálat szállításáért, mert a betegnek nem kell tudnia, hogy melyik szolgáltatásnak ki a tulajdonosa, hiszen a részére vesszük meg a díjmentes szolgáltatásokat. Nem vonul ki az állam az egészségügy finanszírozásából, kormányprogramban rögzítettük a közfinanszírozás dominanciáját, hogy meg lehessen bennünk bízni, nem véletlenül, nem szándék nélkül emeltük az egészségügy finanszírozási forrásait tavaly is és az idé n is 150 milliárddal. Nem ezt a kötelezettségünket kívánjuk csökkenteni, hanem a fejlesztés idejét akarjuk minden eszközzel lerövidíteni. Nem a tulajdonosváltás a célja ennek a törvénynek, hanem a hatékonyabb gazdálkodási formák bevezetése. A tulajdonos, a z állam és az önkormányzat ellátási kötelezettsége nem változik, hiszen nem nyúlunk hozzá az önkormányzati törvényhez, nem nyúlunk hozzá az egészségügyi törvényhez, nem nyúlunk hozzá az egészségbiztosítási törvényhez. Nem változik az állam kötelezettsége. Nem kötelező az átalakulás. Miről beszélünk? Miért keltünk félelmeket, amikor az állami tulajdonos esetén minden egészségügyi intézmény átalakulásához - nem a vagyoni arányváltozáshoz, az átalakuláshoz - is indokolt kormányelőterjesztésre van szükség? A p arlament most fogadta el április 7én az üvegzsebtörvényt, ahol az államháztartási törvényt módosítottuk ennek megfelelően.
