Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
3085 gazdagok részére és a szegények részére egészségügyi szolgáltatás. Nincs különbség a betegek tehetőssége, vagyoni helyzete, fizetőképessége szerint a szolgáltatások igénybevételénél? Akkor mivel riog atjuk az embereket? Miért gond az, ha ez a kormány a szociális, a területi, az egészségügyi intézményi különbségek kiegyenlítése során a hátrányhelyzeteket akarja csökkenteni, az alkotmányos jog érvényesülését szeretné garantálni? Kérdezem én: vajon a közt erhek növelésével kell ezt a feladatot megoldanunk, ha alulfinanszírozott - mert alulfinanszírozott - az egészségügy? Úgy gondolják, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy adóemeléssel, járulékemeléssel vagy a betegek által fizetendő térítési díjjal kel l többletforráshoz jutnunk? Németországban arról szólna az egészségügyi reform - és nálunk is arról szól , hogy minden, a munkabért terhelő többletteher munkahelyek megszűnésével járhat. Mi pedig a munkahelyeket bővíteni szeretnénk, nemcsak az egészségügy ben, hanem másutt is, ezért nem járható út számunkra sem az adóemelés, sem a járulékemelés, és a kormányprogramunk nem a beteg terheinek a növekedéséről szól. A kormányprogramunkban egyértelműen azt mondjuk ki, hogy meg kell őrizni a szolgáltatásvásárlásná l - de el fogom még egyszer mondani , a szolgáltatások nyújtásánál is a közfinanszírozás dominanciáját, csökkenteni kell az esélykülönbségeket, csökkenteni kell a regionális különbségeket, és a betegek számára érezhető javulást kell a szolgáltatások színv onalában biztosítanunk. Kérdezem én, hogy mi történjék, tisztelt képviselőtársaim. Ha ezt nem tesszük, nem tehetjük, akkor persze megvárhatjuk, amíg szép lassan, 1520 év alatt összegyűlik a mai járulék- és adószintből az a többlet, amiből azon a 150 milli árdon túl, amit egyébként az egészségügy kasszájába, az egészségpénztár kasszájába tavaly is, az idén is és a következő években is be fogunk tenni, az a többlet is, amit a fejlesztésekre fordíthatunk, az a többlet is, ami a lepusztult intézmények, az elhas ználódott műszerek pótlására, cseréjére szükséges. Szoktam mondani, hogy persze én a családi háztartásban elfogadom, ha közgazdász férjem azt mondja, hogy nem veszünk részletre semmit, nem lízingelünk, hiszen a kamat többletteher, a lízingdíj többletteher, ha kölcsönzünk, az hosszú távon biztosan nem olcsóbb. Én magam, Csehák Judit, a háziasszony le tudok mondani bármilyen vásárlásról, mert ha öt év múlva lesz meg, akkor is nagyon örülök. De betegként nem lenne mindegy, ha számomra azt mondaná a tárca vezet ője, hogy maradjak még 15 évig életben, mert akkor majd lesz lehetőség arra, hogy közpénzből jó színvonalú szolgáltatást vegyünk a gyógyulásához. Akik ma betegek, tisztelt képviselőtársaim, azok két dolgot várnak el a kormánytól, hogy a közpénzeket jobban hasznosítsa a köztulajdonban lévő intézményekben is. (9.00) Erről szól ez a törvény, erről szólt az előző törvény is, hogy alakuljanak át gazdaságilag hatékonyabb, felelősségteljesebben gazdálkodó intézménnyé azok a kórházaink is, amelyek megmaradnak 100 s zázalékos állami és 100 százalékos önkormányzati tulajdonban. Legyen hatékonyabb a közpénzek felhasználása! Ez a kormányprogramunk sarkalatos eleme, ezért szavaztak ránk a választók, és ezt várják el tőlünk most is. Azt is elvárják, hogy ne csak rendbe teg yük és szabályozzuk az egészségügyet, hanem hogy fejlesszük a betegellátás színvonalát. Ezért tehát nem gondoljuk, hogy szabályozott körülmények között le kellene mondanunk a magánbefektetőkről, le kellene mondanunk a magánforrásokról. Kérdés, és itt valób an lehet köztünk véleménykülönbség, hogy hol van szükség, hol van nagyobb lehetőség a magánforrások bevonására, az egészségügynek azon az oldaláne, ahol a szolgáltatásokat vásároljuk, tehát a biztosításban. A FideszMDFkormány programja ezen az oldalon e ngedte volna meg a privatizációt. Mi azt mondjuk, hogy ennek nagyobb veszélye van, erről lehet majd beszélni, meg lehet nézni, ha a szabályozásban lesznek komoly tapasztalataink, azonban az a törekvésünk, az a célkitűzésünk, hogy ne változtassunk az egészs égbiztosítás átfogó nemzeti szolidaritási rendszerén,
