Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2963 Noha a pénzügyi szolgáltató szféra fölötti állami felügyeletet a szakma is elengedhetetlennek tartja, a felügyeleti szabályok túlszigorítása egy nyitott európai piacon versenyhátr ányba hozza a hazai biztosításügyet. Európában alapvetően kétféle felügyeleti rendszer alakult ki. Az egyik a mindent szabályozni kívánó, bürokratikus elemekkel terhelt, úgynevezett materiális kontroll, a másik pedig a szolvencia típusú felügyeleti rendsze r, amely azt tűzi ki célul, hogy a piac szereplői minden körülmények között, hosszú távon eleget tudjanak tenni vállalt kötelezettségeiknek. Az EU ma már kizárólagosan ez utóbbi felügyeletet tekinti irányadónak, elvileg a mai magyar szabályozás is. De ebbe a jelenlegi tervezetbe sikerült visszacsempészni a kontinensen már elvetett materiális elemeket. Például a biztosítóknak előzetesen engedélyeztetniük kell, ha valamilyen tevékenységüket ki akarják szervezni, illetve felügyeleti jóváhagyás kell a vezető ti sztségviselők kinevezéséhez, megválasztásához. Szeretném megjegyezni, hogy az EUirányelv például regisztrációs és nem engedélyezési kötelezettséget ír elő a felügyelet számára. A tagfelvételre váró országok mind úgy alakítják a biztosítási szabályaikat, h ogy a közösségi direktíváknál szigorúbb szabályokat sehol se hozzanak, mert az a nemzeti piac számára versenyhátrányt okozhat. Egy jó biztosítási törvény célja kettős. Egyrészt védeni kell a fogyasztók érdekeit, másrészt szabályoznia kell a biztosítási pia cot. A jelenlegi törvényjavaslat maradéktalanul egyik célnak sem felel meg. A fogyasztói érdekvédelem nincs eléggé hangsúlyozva, és a szabályozás időnként túlszabályozásba csap át. A Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja a fogyasztók érdekvédelmének miné l teljesebb megvalósítását, azonban ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat számos anomáliát is tartalmaz. Például a törvényjavaslat kimondja, hogy a felügyelethez beérkezett írásos panaszokat a felügyelet köteles az érintettnek, azaz annak a biztosítótársasá gnak, amely ellen a panasz irányult, a bejelentést ügyintézésére továbbítani. Az érintett köteles a panaszt 30 napon belül kivizsgálni, majd annak eredményéről a felügyeletet és az ügyfelet tájékoztatni. Kérdezem tehát, hol van itt a fogyasztó védelme, ha ugyanaz fogja kivizsgálni a kifogását, aki ellen a kifogás irányult. A nagy multinacionális biztosítótársaságoknak a fogyasztók igencsak ki vannak szolgáltatva, s mivel sok, törvény által előírt, kötelezően megkötendő biztosítás is létezik Magyarországon, nagyon oda kell figyelni a biztosítótársaságok által nyújtott szolgáltatások színvonalára. (0.40) A biztosítók érdekvédelme meglehetősen hatékony, míg a fogyasztóké megoldatlan. Ráadásul míg a nyugateurópai országokban a biztosítók valódi szolgáltatók a s zó legszorosabb értelmében, hiszen mind viselkedésükkel, mind tevékenységükkel azt éreztetik ügyfeleikkel, hogy értük dolgoznak, őket szolgálják, addig ez bizony nem mondható el mindig minden esetben minden hazai társaságról. Meg kell oldani a biztosította k érdek- és jogvédelmét. A Magyar Demokrata Fórum ezt akkor látná biztosítottnak, ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete tevékenységi körébe tartozna egyfajta fogyasztóvédelmi feladatkör, egyfajta állásfoglalási kötelezettség, melynek révén lehetőség e nyílna független eseti vagy elvi állásfoglalások megtételére a biztosítási szakma intézményei, elsősorban a biztosító és a biztosítottak közötti vitás kérdések mielőbbi rendezése, megnyugtató megoldása céljából. A fogyasztó a valóságban egyre inkább a pé nzügyi szolgáltatások esetenként egymást helyettesíteni képes több fajtájával szembesül, és csak igen nehezen képes döntést hozni. Különösen fontos szerepet tölt be tehát a fogyasztóhoz legközelebb álló, a leginkább objektív információt szolgáltató, a fogy asztó által megbízott közvetítő. Más oka is van annak, hogy Magyarországon a független biztosításközvetítőket kiemelt figyelemben részesítsük. Tudnunk kell ugyanis, hogy csak ezek azok a vállalkozások a magyar biztosítási piacon, melyek között több száz ki s- és középvállalkozás tisztán magyar nemzeti tulajdonban van.
