Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2964 A magyar jogi szabályozás eurokonformnak mondható, ami a biztosítási piac szereplőit illeti, ám a törvényjavaslat a független biztosításközvetítőkkel nem azok szerepéhez és fontosságához mérten foglalkozik. Sajnos a piac ezen szereplői még nem rendelkeznek olyan hatékony érdekvédelemmel, mint a biztosítótársaságok. A tervezett biztosítási törvényváltozás hátrányosan érinti a kisebb alkuszokat, jelenlegi formájában egyértelműen azok tönkremenetel éhez vezethet. Több száz, alapvetően magyar nemzeti tulajdonban lévő kis- és közepes vállalkozásról van szó. Véleményünk szerint nem lehet célja a kormányzatnak, hogy a hazai keretek között dolgozó kisebb cégeket ellehetetlenítse. Ez a folyamat negatívan b efolyásolná a piaci versenyt, hátrányosan érintené a biztosítottak, a fogyasztók érdekeit is. Nézzünk néhány konkrét példát! Véleményünk szerint nem helyes, sőt rendkívül veszélyes az az elképzelés, hogy olyan magas felelősségbiztosítási összeget határozza nak meg az alkuszok részére, amely irreális. Ha megvizsgálnánk az elmúlt öt év ilyen irányú kárstatisztikáját, valószínűleg bebizonyosodna, hogy nem indokolt a törvénytervezetben szereplő rendkívüli szigorítás. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban szakmai felelősségbiztosításként megjelölt összeghatárok valóban irreálisan magasak. Tegyünk egy rövid összehasonlítást! Amíg az általánosan alkalmazott összeghatárok például orvosok, tervezők, könyvelők vagy ügyvédek esetében a felelősségbiztosításnál 515 millió forint/kár/év között mozognak, addig a törvénytervezet 250, illetve 375 millió forint/kár/év összeghatárt ad meg az alkuszok számára. Úgy gondoljuk, maximálisan elegendő a jelenlegi 50 millió forintos határ. A jelenlegi szakmai felelősségbiztosítás éves d íja a törvénytervezet elfogadása esetén akár ötszörösére nőhet, ami az előbb említett hazai kis- és középvállalkozókat rendkívül érzékenyen érintené. Ha mindenképpen emelni szándékozunk a felelősségbiztosítás összeghatárát, akkor azt csak az EUországokban is irodát nyitóknak kellene megtenni, noha ez sem változtat azon a tényen, hogy a limit még ekkor is túl magas. Tegyenek engedményeket azok számára, akik csak Magyarországon kívánnak tevékenykedni a jövőben is, hiszen a vidéki kis alkuszok általában a hel yi kis, közepes vállalkozások biztosításait kezelik, illetve a lakosság fizetőképes rétegét látják el szolgáltatásaikkal, és úgy gondoljuk, hogy nyelvtudás, kapacitások, illetve lehetőségek hiányában nem fognak az Unió tagországaiban alkuszi tevékenységet folytatni. Legyen választási lehetőség a törvényben arra nézve, hogy a szakmai felelősségbiztosítás hatálya csak Magyarországra, illetve az Európai Unió tagállamaira terjedjen ki. Ez megoldható lenne, hiszen az alkuszoknak bejelentési kötelezettségük van a felügyelet felé, ha külföldön szándékoznának terjeszkedni. A felügyeleti díj arányos, két ezreléket kitevő díjterhelését szintén nem tartjuk megfelelőnek. Úgy gondoljuk, hogy a felügyeletet a Pénzügyminisztérium ellenőrző szerveként hozták létre, fenntar tási költségét is a biztosítók, alkuszok és a szakma szereplői által fizetett adókból kell hogy viselje. Nem igazán érthető, hogy milyen ok van a jelentős díjemelésre. Hiányzik a törvényből, noha az előzőekben benne volt, az alkuszok díjazása és a költségt érítés módjának meghatározása, pedig ez az Unióban is bevett gyakorlat. Kívánatos lenne, hogy a már hosszabb ideje alkuszként működő vállalkozásokra nézve a módosítás teljes szigora ne érvényesüljön azonnal, legyen egy türelmi idő. Különösen fontosnak tart anánk ezt az iskolai végzettség tekintetében, hiszen jónak tartjuk azt, hogy a felsőfokú végzettségűeket előtérbe helyezzük, de úgy gondoljuk, hogy egy átmeneti időt kellene biztosítani ezen kötelezettségek teljesítésére. Úgy gondolhatják, hogy túl sokat f oglalkoztunk a szakma ezen résztvevőivel, azonban ennek két oka van. Az egyik, hogy a biztosítottak érdeke is az alkuszok megerősödése, a másik, hogy a biztosítási piacon csak itt léteznek manapság teljes mértékben hazai, magyar tulajdonban lévő cégek. Eze ket őrizni, védeni, erősíteni kell, nem pedig gyengíteni. Bízom benne, hogy a törvényalkotók legfőbb célja olyan szabályozás létrehozása, mely úgy illeszkedik az EU irányelveihez, hogy közben figyelembe veszi a hazai sajátosságokat, és egyenlő esélyeket te remt a piac valamennyi szereplője számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy az új
