Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2947 számára. Egyébként a saját tapasztalatom is arra mutat, hogy kellően motiváltnak kell lennie a gyerekeknek, a kkor van értelme ennek a nulladik osztályos idegen nyelvi képzésnek. Lesze hozzá tanár? - hangzott el a kérdés. Jelentem a jelen lévő képviselőtársaimnak, hogy a pedagógusbéremelés, tavaly óta jelentkeznek nyelvtanárok vidéken is az iskolákban, tanítani szeretnének, akiket állami költségen korábban kiképeztek, és ma már a megemelt bérért sokuk szívesen visszajönne a pedagógusi pályára. Az informatikáról annyit szeretnék mondani, hogy itt nem egyszerűen tantárgyként kell az iskolában az informatikát taníta ni, hanem részévé kell hogy váljon az oktatásinevelési folyamatnak, és itt szeretném azt megemlíteni, hogy a többi kormányzati intézkedés, ami a számítógépes informatikai eszközök vásárlásához adókedvezményt biztosít, és hasonló ügyek találkoznak itt, ame lyek előbbutóbb odáig vezetnek, hogy az iskola életében a tudás megszerzésében szinte tantárgytól függetlenül szerepet játszik majd az informatika, és a gyerekek használni fogják. Ennek az is feltétele, hogy a tanárok is használni tudják, és itt azok a ke dvezmények, amelyeket korábban akár az előző kormányzat idején, akár most kapnak a pedagógusok számítógép használatára, előnyt fognak jelenteni. A kétszintű érettségiről szerettem volna még szólni, hiszen ma sokszor elhangzott, hogy a kétszintű érettségi e lvetendő dolog. A túlterheléssel szeretném ezt összekapcsolni. A középiskolások túlterhelését alapvetően az okozza, hogy minden tantárgyat ugyanolyan szinten, magas szinten képtelen egy gyerek megtanulni, és az lenne a kétszintű érettségi funkciója, hogy a z tanulja kiemelt szinten, magas szinten az egyes tantárgyakat, aki később az életpályája során azt hasznosítani tudja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , a többiek pedig az általános műveltséghez szükséges szinten legyenek kényte lenek, kötelesek elsajátítani az egyes tantárgyakat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (23.20) ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni. Lezsák Sándor a beígért kétpercesét megtartja végezetül. Öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm sz épen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elismerem és elfogadom, hogy TataiTóth András képviselőtársam, a gyakorló pedagógus szólalt meg, és az iskola iránt érzett aggodalma is jelen volt a felszólalásában. Ez a gyanúm erősödik most, a vita végén, hogy valószínű, ak ár a patkó egyik vagy akár a másik oldalán vagyunk, érezzük azt, hogy nagy baj van az iskola világában, és talán ezért készített az MSZPSZDSZkormányzat egy ilyen túlszabályozó törvénymódosítást; ahelyett, hogy végiggondolnánk, amire többször is utaltak, hogy a pedagógusképzés területén kell egy új helyzetet teremteni, egy olyan új helyzetet, amely valóban egy reformkorszakot elindíthat. Mert lehetnek itt drága oktatástechnikai eszközök, egytanéves tankönyvek, mamut iskolarendszerek, ha nincsenek először, másodszor meg harmadszor pedagógusok, nevelők, tanítók, óvónők, tanárok. Ez az egyik, ami megfogalmazódott bennem, és mindenképpen túlszabályozottnak és fölöslegesnek érzem a törvénymódosításnak jelentős részét. Végezetül pedig mindenképpen úgy véljük - a Magyar Demokrata Fórum nevében hadd zárjam ezzel a gondolattal , hogy a gyermek, a szülő, a pedagógus, az egész társadalom számára különösen lényeges a közoktatás stabilitása, állandósága, kiszámíthatósága. Az iskola csak így nyújthat biztonságérzetet val amennyi érdekeltnek, és ez az egyik legfontosabb tényezője annak is, hogy az iskolán belül nyugodt, kiegyensúlyozott nevelőmunka folyjék. Ezért általánosságban el kellene fogadnunk azt az elvet, hogy semmiféle politikai szempont nem igazolhatja az oktatásü gyben való újabb és újabb törvényi beavatkozást, mert változtatni csak akkor érdemes, ha van jól végiggondolt koncepció, amelynek végrehajtásához a minőségi előrelépés