Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2948 érdekében az anyagi feltételek is rendelkezésünkre állnak. Ezt nem tapasztaljuk, ezért n em tudjuk támogatni többek között ezt a törvénymódosító javaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Két percben kíván válaszolni TataiTóth András képviselő úr. Öné a szó. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Bizonyos mértékig zavarban vagyok, amikor a kerettantervek kötelező jellegének a megszüntetése, a tanári szabadság megnövelése, a döntések iskolai szintű… - tehát iskolai szintre kerül egy csomó döntés, amit korábban a kormányzat központi akarata határozott meg. Igazából a túlszabályozottság állítását nem érzékelem ebben a törvényben. Sági képviselő úr például utalt felszólalásában arra, hogy az iskolákat, önkormányzatokat a kormányzat valamilyen módon ellenőrzi. Úgy gondolom, hogy annak a jogosságára, hogy mikor kell és mi lyen mértékig az államnak beavatkozni, ott olyan mértékig, ahol és amilyen mértékig a gyerekek érdeke ezt megköveteli. Ez a mérce, és ezt próbálta a kormányzat ebben a törvényben leírni. Ugyanez vonatkozik a titoktartási kötelezettségre és sok minden szabá lyra, ami igazából nem korlátozza a pedagógust, hanem biztonságot ad a pedagógusnak, mert tudja, hogy milyen keretek között kell a feladatát végezni. Tehát nem tartom a képviselő úrnak ezt a megállapítását érvényesnek a törvénymódosításra. Inkább a központ i akarat érvényesítésének a csökkentését érzékelem, ha a teljes anyagot végigtanulmányozom. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Feltételezem, hogy Mécs Imre a következő napirendhez kíván hozzászólni. (Jelzésre:) Ehhez? Tizenöt perc áll rendelkezésére. Mécs Imre képviselő úré a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr, nem fogom kihasználni ezt az időt. Figyelemmel kísértem a vitát, és engedjék meg, hogy nyolcgyermekes családapaként hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Bár nem voltam soha p edagógus, de úgy gondolom, hogy van néhány kérdés, ami sarkalatos. Az egyik a gyermekek túlterhelésének a kérdése. Amikor én jártam gimnáziumba, akkor napi öt óra tanítás volt. A nyolcadik osztályban, az utolsó osztályban volt hetente egyszer hat óra, amik or a filozófiát tanították. A tankönyvek vékonyak voltak, és amit akkor megtanultunk, alaposan megtanultuk. Vekerdi és mások is, jeles tudósok bebizonyították, hogy a gyermek befogadóképessége ciklikus, és csak rövid időre élesíthető. Óránként körülbelül t íz percre tudnak odafigyelni, naponta 56 órát tudnak intenzíven tanulni. Sajnos, a mai iskolarendszerek egy ilyen furcsa eszkaláció következtében erről megfeledkeznek. Hihetetlen információmennyiséggel öntik le a gyermekeinket, és ezekből bizony nem mindi g az marad meg, aminek kellene. Úgy gondolom, hogy oktatási kormányzatunknak erre oda kellene figyelnie, és nem kellene megijednie attól, hogy határozottan csökkentik a tananyag mennyiségét, mert egyszerűen redundáns az, amit kapnak. Tehát rendkívül vastag könyveik vannak a gyerekeknek, néha egyetemi tananyagot is tartalmaznak, aminek körülbelül az 5 százalékát fogadják be, és nem mindig azt az 5 százalékot, amit kellene. A másik kérdéskör, amiről itt nagyon sok szó esett, az évismétlé ssel kapcsolatos. Úgy gondolom, a probléma ott van, hogy ehhez valami rendkívül negatív képlet, képzet társul, tehát a bukott gyerek, aki évismétlő, akit kigúnyolnak az iskolában. Holott nem erről van szó. Arról van szó, hogy a gyermekek fejlődése különböz ő ütemű, és bizonyos idő kell ahhoz, hogy utolérjék magukat. A nyolc gyermekem közül az egyik öt év alatt végezte el a négy gimnáziumi osztályt, utolérte magát, és kitűnően tanult az egyetemen. De ehhez azt kellett megoldani, hogy a környezet és a család n e tekintse őt bukott diáknak. Úgy gondolom, hogy ezt országosan is meg kellene tenni.
