Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2942 Eszembe jut egy évekkel ezelőtti késő éjszaka, amikor a felsőoktatási törvény módosításáról volt szó. Akkor kormányzó pártként ültünk itt a Fidesszel együtt, és a késő éjszakai órában teljesen reménytelen helyzetben beszéltem arról, láth ató jelek vannak arra, hogy az integráció milyen sérüléseket, talán - s ettől féltettem - maradandó sérüléseket okoz az óvónőképzésben, tanítóképzésben, tanárképzésben. Nincs bennem elégtétel, hogy ez részben beigazolódott, csak szomorúság, mert nem voltam képes meggyőzni akkor a saját oldalamat sem arról, hogy milyen veszélyek leselkednek az integrációs törekvésekkel kapcsolatban. Tulajdonképpen most is hasonló helyzetben érzem magam, amikor próbálom összegezni akár a vita eddigi megszólalásait, és próbálo k néhány olyan dolgot megfogalmazni, amelyek meggyőződésem szerint használnának a törvénynek abban az esetben, ha sikerülne meggyőzni a tárcát, illetve képviselőtársaimat. Az általános vita első szakaszában többször elhangzott, hogy az Európai Unió országa inak oktatási törvényeihez történő igazodás jegyében született meg a közoktatási törvény előttünk lévő tervezete. A tagországok oktatási törvényei nyilván sok helyi hagyományt és szokást őriznek, de a földrajzilag hozzánk közel álló országok közoktatása ho zzánk hasonló. Akár Németországban vagy Olaszországban is hozzánk hasonló módon kezelik az évismétlésre szoruló tanulók sorsát, azaz már az ellenőrzőkönyvben leadott osztályzatok révén, majd a félévi bizonyítvány idején is figyelmeztetik a szülőket, a tané vzárást követően megadják a javítóvizsga lehetőségét, majd a gyermeket oktató tanárok konzíliuma összeül, és összegzi a tanuló fejlődési lehetőségeit, s csak ezt követően határozzák el az évismétlést. Nyugodtan követhetnénk a továbbiakban egy alapító uniós tagország, Németország közoktatási gyakorlatát. Azaz a kormány által javasolt változtatásokat nem indokolja az Európai Unió gyakorlata, sőt inkább cáfolja az uniós közoktatási gyakorlat az előterjesztés szellemiségét. Hiszen az Unió egyik alapelve az, hog y a döntéseket azon a szinten kell hozni, ahol az eldöntendő kérdések felmerülnek, és csak vita esetén van szerepe felsőbb állami és közösségi fórumoknak. Nos, az előterjesztett törvény egész szellemisége idegen véleményünk szerint ettől az európai szemlél ettől. Például a törvény nagyon sok apró helyi döntésből kizárja mind a pedagógusokat, mind pedig az iskolákat. Különösen megdöbbentő számomra az állami beleszólás és az állami kényszer törvénnyé emelése egy olyan tárca részéről, amelyiknek pártgazdája for málisan mindeddig az állami túlhatalom elleni harcot tekintette legfontosabb feladatának. Úgy tűnik számomra, a jelenlegi oktatáspolitika nem törődik abba bele, hogy a tanárok állami napiparancsok nélkül nevelhessenek és oktathassanak, emellett a diákokat valamiféle tanárok elleni osztályharcra készteti. A törvény kimondatlanul azt feltételezi, hogy az állam védőszárnyai nélkül a védtelen tanulókat fölösleges házi feladatok garmadájával árasztanák el a gonosz tanárok, emellett az alsó tagozatosokat tömegese n úgy buktatnák meg, ahogy azt a pillanatnyi kedvük diktálja. A szülői beleegyezéshez kötött osztályismétlés azt feltételezi, hogy a szülők a pedagógusoknál jobban meg tudják ítélni, hogy gyermekük teljesítie a tantervi követelményeket vagy nem. Végső sor on számtalan olyan helyi kérdésben, ahol az Unió alapelve szerint helyben kellene dönteni, az államhatalom dönt Magyarországon, pontosabban ezt a döntést most átteszi a parlament hatáskörébe. Tulajdonképpen erről beszéltem korábban, hogy olyan szakmai kérd ésekben kell dönteni, ami nem a mi feladatunk lenne. Az általános vita első szakaszában az is többször elhangzott, hogy mennyire - úgymond - humánus az évismétlések megszigorítása. A kisebbik kormányzó párt vezérszónoka azt mondta - emlékeztetem önöket , még nem találkozott olyan történettel, ahol egy hatéves, egy nyolcéves, egy kilencéves gyermek számára az, hogy évet kell ismételnie, ne egy nagyon komoly lelki törés lett volna. Nos, a legtöbb pedagógiai szakmai tanácsadó azt állítja, hogy épp az első vag y a második osztályban okoz legkevésbé traumát az évismétlés, és az ilyen módon megismételt tanulmányi év többnyire már eredményes. Ezt a lehetőséget szünteti meg a törvényjavaslat, s hozza át már olyan időszakra a tömeges bukásokat, amikor is azok tényleg esen nagy stresszhatással és a lemaradás tartóssá válásával járnak. Nem azt vitatom az idézett hozzászólás tartalmában, hogy
