Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz):
2933 Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a törvény pénzügyi szempontból kidolgozatlan, bevezetésének beláthatatlanok a következményei, és ha ezt társítjuk a már említett szakmai hiányosságokkal, az eredmény több mint megkérdőjelezhető. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Sági József képviselő ú r következik, Fideszfrakció. SÁGI JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Mintha a múlt kísértene, 1956. október 6án, Rajk László temetésén az akkori MDP vezetői közül, ha jól emlékszem, Apró Antal volt az, aki azt mondta, hogy soha többé. Másnap a Szabad Né pben így jelent meg a szalagcím, hogy soha többé nem lesz ilyen bosszúállás, nem lesz ilyen véráldozat. Nem telt bele két év, és máris ezrek vére folyt. Bocsánat a sarkos példáért, de ugyanitt tartunk. Az MSZP egy évvel ezelőtt a választási kampányban azt ígérte, hogy nem fog hozzányúlni az oktatási törvényhez, mindezt változatlanul hagyja. Az MSZP kiszámíthatóságot és nyugalmat ígért. (Szabados Tamás: Így van!) (22.10) Tisztelt Képviselőtársaim! Ami most van, ez a vita azt tanúsítja: ez nem kiszámíthatóság , ez nem nyugalom, az anarchia felé való sodródás legtipikusabb jelképe. Kezdték önök azzal, hogy szép karácsonyi ajándékként az interneten közzétették azt a rendkívül felháborító első módosítási javaslati anyagot a pedagógusoknak, amit ők többségében elut asítottak. De még a többszöri finomodás után is azt látjuk mi, fideszes képviselők, hogy ez a javaslatuk rossz. Az a javaslatunk, hogy a kormány ezt vonja vissza, vonja vissza ezt az anarchikus elemekkel átszőtt, rokokó jellegű határozatfüzért, mert különb en nem kiszámíthatóság lesz, hanem kiszámíthatatlanság, és nem nyugalom lesz, hanem bizonytalanság a közoktatásban. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A pedagógustársadalom, a szülők, de legfőképpen a gyerekek érdeke az, hogy az oktatási r eformok terén végre politikai konszenzus alakuljon ki a pártok között. Kívánatos, hogy az oktatás ügye végre ne a napi politikai csaták színtere legyen, és az oktató és nevelő munka résztvevőinek ne kelljen négyévenként a megváltozott elképzelésekhez, jogs zabályokhoz alkalmazkodni. Készüljön el végre egy átfogó, pártatlan szakértők által összeállított koncepció az oktatásügy reformjára vonatkozóan, amely nemcsak a pártok, hanem a szakma, a szakszervezetek, a szülők és a diákok szervezeteinek többsége támoga tását is bírja. Ezt a törvényt a parlament véleményem szerint konszenzussal fogadná el. Azt követően, miután a pártok megegyeztek, portugál és északi, tehát skandináv példa nyomán ciklusokon át nem bolygatják, alapvetően nem bolygatják a folyamatokat. Azon ban ennek a folyamatnak, ennek a koncepcionális átalakításnak, finanszírozási átalakításnak csak egyik eleme lenne ez a törvénymódosítás. Az igazi feladat az lenne mindannyiunk számára - hiszen itt többségében pedagógusok ülünk, tudjuk, miről van szó , az lenne a fő feladat, hogy önálló, egyéniségeket nevelő, személyiségközpontú iskolákat állítsunk fel, ezeket támogassuk. Szögezzük le, képviselőtársaink: ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, nem segíti elő ezt az egyébként egészségesnek tekinthető fo lyamatot. Ez a törvényjavaslat, ez a törvénymódosítás szegregációhoz vezet. Ahogy egy tanult tanár kollégám mondta: ez napjaink pedagógusderestörvénye, amely mármár pallosjoggal ruházza fel az irányítókat és a fenntartókat a pedagógusokkal szemben. Tiszt elt Képviselőtársaim! A következő tíz percben miről is kívánok beszélni? Először arról, ami tetszik a törvényben - mert ilyen is van egyébként, el kell mondani azt is, ami jó a törvényben. Tetszik például az, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmát beve zeti a törvény. Remélem, hogy a későbbiek során elénk kerülő antidiszkriminációs törvény ugyanezen irányvonal mentén fogalmazza meg a saját álláspontját a paragrafusokban.
