Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz):
2926 alapjait mérőszalag segítségével. Ennek az lett az eredménye, hogy sokan nem tanultak meg helyesen írni, ugyanis nem tanították meg őket, ez a módszer nem tanította meg őket a szótagolásra. Nem tanulták meg a szorzó és bennfogla ló táblát, mert nem volt kötelező, nem tanultak meg fejben összeadni, kivonni, ugyanis ott volt a segítség, a mérőszalag. Ennek a segítségével tanultak összeadni és kivonni, és nem számolni tanultak ezek a gyermekek. Még 3. osztályban is nagyonnagyon soka n voltak, akik nem számoltak, hanem elővették a mérőszalagot, és a mérőszalagon tanultak meg lépkedni előre és hátra, attól függően, hogy éppen akkor összeadtak vagy kivontak. Ezt akarjuk elérni? És pár év múlva vakarni akarjuk a fejünket, hogy megint megg ondolatlanul beleugrottunk egy kísérletbe, minden komolyabb szakmai egyeztetés nélkül? Nem szabad azt a burkolt információt közvetíteni, hogy munka nélkül is lehet eredményt elérni. Az a cél, hogy a gyermekek komoly munka elvégzésével tapasztalják meg a si kert. Kétélű dolog azzal ámítani a közvéleményt, hogy a gyermekeink általában véve túlterheltek, és ezzel a megállapítással például a lexikális tudás fontosságát megpróbáljuk csökkenteni. (21.40) Megfelelő lexikális tudás nélkül nem lehet valaki alkotó, go ndolkodó ember. Igenis, meg kell adni a gyermekeknek a munkával elért siker örömét. (Dr. Horváth János: Így van!) Még egy olyan területével szeretnék foglalkozni a módosításnak, amelyik aggodalmat váltott ki a pedagógusok körében. Ez a terület a burkolt is kolaszerkezetátalakítás. Bármennyire is tagadják az előterjesztők, ez a módosítás magában hordozza ezt a 6+6os iskolaszerkezeti modellt. Hiába van benne a törvénymódosításban, s hiába idézte Szabados Tamás képviselőtársam múlt héten azt a szakaszt, amely ik kimondja, az alapfokú nevelés, oktatás szakasza az első évfolyamon kezdődik, és a nyolcadik évfolyam végéig tart, hisz a továbbiakban minden megfogalmazott változtatás ez ellen az elv ellen szól. Olyan ez a passzus, mint a fészekrakó madár tojása, amely ik mellé a kakukk is berakott egy tojást, és majd miután a kakukkfióka kikelt, csak idő kérdése, mikor löki ki a fészekben levő, számára felesleges és egyben konkurenciát jelentő tojást vagy fiókát. A kilökés veszélyét elszenvedő fióka ebben az esetben az alapfokú nevelés, oktatás nyolcéves időtartama. Mi a veszély ebben a változtatásban? Az alapkészségek tanításának időben való kitolása az ötödik és a hatodik évfolyamra nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Ugye, senki sem gondolja, hogy az alapkészség fejlesztésének címe alatt a gyermekek érdekeit szolgálja az, hogy ötödik és hatodik évfolyamon a szótagolt olvasás vagy az egyszeregy megtanulása a feladat. Ezt nem itt kell megtanulni, hanem az alsóbb osztályokban. Itt, az ötödik, hatodik osztályban már az alapkészségek elmélyítéséről kell beszélni úgy, hogy a szaktárgyak tanítása során olyan feladatokat kapnak a gyerekek, olyan feladatokat adnak a pedagógusok a gyermekeknek, amelyek munkára, gondolkozásra késztetik őket. Ezzel tulajdonképpen segítik az alapkészségek jobb szintű elsajátítását. Ehhez jó tankönyvek kellenek, olyan tankönyvek, amelyek figyelembe veszik a tanulók életkori sajátosságait és felkeltik érdeklődésüket. Nem a magyar iskolaszerkezet átalakításá ra, hanem a meglevő működésének javítására van szükség. Követelmények felállításával és az életkori sajátosságokat is figyelembe vevő terheléssel, munkára szoktatással lehet jó alapokat képezni a gyermekeknél és nem liberális, álliberális, mindent lehet el vekkel. Ilyen elv például, hogy majd a gyerek eldönti, hogy akare tanulni vagy sem. Ebben az esetben, ha valaki így gondolkodik, én elárulom, a gyermek nem fog magától tanulni, és nem akar magától tanulni. Ha azonban megízlelik a tudás édes gyümölcsét, ak kor akarják a tudást, és ha akarnak tudni, tanulni is fognak. Ehhez viszont motiválni kell, pozitív motiváló eszközökkel motiválni kell őket; aminek például eszköze lehet az osztályozás is, legyen az számjegyes vagy bármiféle más osztályozás. Korlátozza ez a módosító javaslat a szaktanárok ötödik és hatodik osztályban, valamint alsó tagozaton végzett munkáját ahelyett, hogy azon gondolkozna, hogy bizonyos tárgyakat csak tanárok tanítsanak már az alsóban is. Két ilyen tárgyat mondanék, az egyik a rajz, a más ik a testnevelés.
