Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz):
2925 A közoktatásról szóló törvénymódosítás szükségességn ek okaként a minisztérium képviselője és a módosítás támogatói a múlt héten több dolgot soroltak föl, én kettőt emelnék ki ezek közül, és néhány gondolatot mondanék ezekről. Az egyik ilyen az volt, hogy szerintük gyermekeink nem sajátítják el megfelelően a z első négy évfolyamon az alapkészségeket, az írást, olvasást és számolást. Ennek a problémának az igazolására egy felmérés eredményét lobogtatják a kormánypárti politikusok, és ezzel próbálják sokkolni a közvéleményt és a pedagógusokat. A jelzett felmérés komoly problémát mutat az olvasás, ezen belül az értő olvasás tekintetében, azonban ha elfogadjuk ennek a felmérésnek az abszolút igazságtartalmát, amit azonban kérdésessé tesz más felmérésnek az eredménye, amely nem mutat ilyen riasztó képet, akkor is az e felmérés által felvetett gondok megoldására tett javaslat nagyon rossz irányt mutat. Az egyik megoldási javaslat az, hogy amennyiben előfordul lemaradó tanuló egy osztályban, nem kell évet ismételnie, kivéve, ha a szülők így akarják, mivel az évismétlés traumát okozhat a gyermeknek. Ebben az esetben viszont felmerül egy kérdés, mekkora traumát fog okozni ennek a gyereknek, ennek a tanulónak az, ha azt látja, hogy a felsőbb évfolyamokban a többiek teljesítenek, ő pedig nem tud haladni velük a tananyag els ajátításában. A problémára adott válasz másik része, hogy nem kell osztályozni, hanem szöveges értékelést kell adni a féléves, éves munkáról a tanulónak. Kérdésként felmerül, hogy év közben hogyan fogják értékelni a tanulót az őt tanítók. Az államtitkár úr a múlt héten azt mondta erre a változtatásra, idézem: “A változtatás azt szolgálja, hogy a kisgyermekek minél kevesebb traumával és kudarcélménnyel szembesüljenek az iskolában, és fokozatosan enyhüljenek azok az eltérő, szociális különbözőségből is fakadó hátrányok, amelyekkel átlépték az iskola határát, kapuját.” Folytatom egy másik idézettel: “Soksok ezer diák van, akinek gondot okoz az értő olvasás, a matematikai műveletek alkalmazása. Márpedig csak akkor létezik konvertálható, használható tudás a közé pfokon, csak akkor létezik versenyképes tudás felsőfokon, ha szilárd az alap.” Egyetértek a gondolatokkal, de a gondolatokban megfogalmazott problémát nem a követelmények csökkentésével és a könnyebb előrejutás lehetőségének megcsillantásával lehet megolda ni. Jó lenne, ha látnánk olyan véleményt, amelyik az alsó tagozatban tanítók gondolatait tartalmazza, például az év végi osztályzás rendszerének megváltoztatásáról, kvázi megszüntetéséről. Szeretném látni azokat a véleményeket, amelyek az évismétlés szüksé gességének eldöntését nem a szakemberre, a pedagógusra, hanem másra, vagy szülőre és pedagógusra bízza. Úgy tudom, hogy az alsóban eddig is nagyon szoros kapcsolat alakult ki a pedagógus és a szülő között abban az esetben, ha valamilyen probléma volt a tan ulóval, és megbeszélték a feladatokat, hogyan lehetne a gyermeket felzárkóztatni. Ezt a természetes gyermekszülőpedagógus érdekszövetséget nem hiszem, hogy törvényben kéne szabályozni. Aki úgy gondolja, hogy egy jól működő rendszert feltétlenül írásban k ell szabályozni, az azt a fals eredményt érheti el, ami a mostani szabályozás után bekövetkezhet. Félő, hogy pontosan azok a gyermekek nem fogják megismételni az adott évfolyamot, akiknek erre szükségük lenne, sőt, még egy üzenetet is fog hordozni ez a ren dszer számukra, mégpedig azt, hogy tanulás nélkül, munka nélkül is előre lehet jutni. Vajon belegondolte a változás kigondolója abba, mi lesz ezzel az erőfeszítés nélkül való előrejutással, mi lesz azzal a gyerekkel, aki erőfeszítés nélkül jut előre, a 2. , a 3. osztályba, ha nem tud olvasni, írni, számolni? Mit tegyen ebben az esetben a pedagógus? Hagyja magára ezt a gyermeket, aki nem sajátította el megfelelően az alapokat, vagy pedig azoknak a kárára foglalkozzon ővele, akik megfelelő tempóval tudnak hal adni? Úgy gondolom, nem szabad kísérletezni több ezer oktatási intézményben. Emlékszem, a '70es években volt egy komoly kísérlet az alapkészségek jobb és alaposabb elsajátítása érdekében. Gyermekek sokasága tanult a szóképes olvasásoktatás módszerével olv asni, és tanulta a számolás
